" Szükséges, hogy az antik romokról ne csak veduták , hanem ikonográphiák -
alaprajzok - és orthográphiák - homlokzatok is készüljenek, hogy restaurálásukat végre lehessen hajtani."
Raffaello
Henri Mouhot francia természettudós 1860-ban kutatóúton járt a kambodzsai ôserdôkben, valamint bizonyítékokat keresett azokra a szóbeszédekre, melyek szerint egy romváros található az ôserdô fogságában. A mendemondák feltehetôen Charles-Émile Boullevaux atyától eredtek, aki 1850-ben ugyanabban a dzsungelban járt. A misszionárius ezt írta: “Bámulatos romokat találtam, melyek helyén egykor állítólag a királyi palota állt. A talapzatuktól a tetejükig faragások díszítette falakon csatajeleneteket láttam, elefántok küzdöttek elefántokkal; férfiak bunkósbotokkal és lándzsákkal, mások pedig egyszerre három nyílvesszôt lôttek ki az íjukból.” Mouhot beszámolóinak nyomán kutatómunka indult a kambodzsai dzsungelban: mindenféle templomokat és kápolnákat fedeztek fel az ôserdô mélyén. Az elsô látogatók szinte értetlenül álltak szemben ezzel a különös világgal, rengeteg régészeti anyag sokáig gazdátlanul hevert a törmelékhalmok alatt. Cserjék, kúszónövények, fák lepték el a templomok és kolostorok falait, mert a forró és nedves éghajlat hirtelen bujaságra készteti a vegetációt. A fák gyökerei befurakodtak a habarcs nélkül felrakott építmények rései közé, és szétfeszítették a kôtömböket. Erdô sarjadt az épületek belsejében, halomba tornyosodott a sok törmelék, nehézzé tette a feltárók munkáját. Angkor feltárása számos kérdést vetett fel a khmer birodalom történelmének és mûvészetének felderítése kapcsán. Angkor városa tele volt templomokkal, kegyhelyekkel, lakóházakkal, töltésutakkal, víztárolókkal, öntözôcsatornákkal valamint teraszokkal. Kr.u. 1000 körül a világ legnagyobb városának tartották, mintegy félmillió embernek adott otthont. Szobrok, reliefek, a hindu mitológiából vett jeleneteket ábrázoló vésetek tárulnak a látogató szeme elé. A város - szanszkrit eredetû szóval Angkor - építése során fô cél a Föld és a világmindenség közepének megépítése. Úgy vélték, ha jók a tervek és tökéletes a megvalósítás maga a Nap, a Hold, a bolygók és a csillagok is e templompiramis körül forognak majd. A Gangesz, az égi áldás is erre ömlik elôbb, hogy azután földjeiket megtermékenyítse. Az alkotók szilárdan hitték: templompiramisuk Mehru hegyéhez lesz hasonló, amely az indiai és a belôle táplálkozó khmer eredetmítosz szerint az istenek lakhelye. Ha sikerül a nagy mû, a természet az ô akaratuk, s nem kiszámíthatatlan kénye-kedve szerint fog mûködni.
A templomváros pusztulása
Angkor az ôserdô fogságában magára maradt...
Angkor egyik mindmáig megfejthetetlen rejtélye: miért hagyták el lakói?
A szakértôk egy része azon van, hogy az új hinanája buddhizmus által a 13. század végén hirdetett lemondás tana csökkentette a khmerek hódító törekvéseit. Helyette pacifisták, emberbarátok lettek, s a szellemi élet felé fordultak. Így a szomszédos thai seregek támadásai és fosztogatása ellen számottevô ellenszegülést nem tanúsítottak. A thaiak elvonulása után a khmerek már nem tudták Angkort a régi pompájában visszaállítani.
Egy aszály, vagy hosszan elhúzódó monszun visszavetette a mezôgazdasági termelést, a vezetés hiányosságai és malária tovább gyengítette a város erejét. Angkort lakói elhagyták, az ôsi kultuszok kiszorultak, az ôserdô rátelepedett az elhagyott templomokra, mindent elrejtett az emberek szeme elôl, s meg is feledkeztek róla.
Hatszáz évig a dzsungel fogságában pihent..., s alig több mint száz esztendeje, hogy feltárásuk elkezdôdött.
Vörös és fekete
Kambodzsában a Pol Pot rezsim idején 1975-1980 között közel 3 millió ember esett a vérengzés áldozatául annak a torz lélek szülte eszmének következtében, amely ellenségnek tekintette az értelmiséget, a diákságot, a képzett szakembereket, a buddhista vallási vezetôket... szélsôséges esetben a szemüvegeseket is.
A Kambodzsában dúló belsô háború, és politikai zavargások maradandó nyomokat hagytak a templomvároson is, a háború oly méreteket öltött, hogy az Angkorban dolgozó francia régészeknek el kellett hagyni az ásatási területeket. A szent templomhely a vörös khmerek rejtekhelyévé vált, politikájuk részeleme az ország vallástól való függetlenítése, s ezért számos istenszobrot fejeztek le. 20 év telt el, mire megkezdôdtek a helyreállítási munkák. Nehéz feladat az ország vallási és történelmi örökségének megôrzése, feltámasztása.
Angkor ma
Ma ismét a világ minden tájáról érkezô tömegek látogatják, hogy a mûvészetet csodálják, s az egykoron fénylô templomváros építôinek, faragóinak bámulattal hódoljanak.
