home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Falcon 030 Power 2
/
F030_POWER2.iso
/
ST_STE
/
MAGS
/
COMA_8.ARJ
/
disk2
/
DOCUMENT
/
TEXT38.TEX
/
TEXT38.TEX
Wrap
Text File
|
1995-05-12
|
32KB
|
933 lines
ST/E DEMòK
Folytatjuk a múltkor
elkezdett rovatot, most már
nem csak ST, hanem STe és
Falcon demókról is szó lesz
(a másik cikkben, ugyanis
kinôttem a 32 KB-ot!).
Remélem, hogy legközelebb is ekkora
lesz a termés.
- ST demókról........................02
- ST nosztalgia (1992 elôtt).........05
- ST demók (1992 után)...............20
- STe demók..........................55
ST DEMòKRòL
A következô pár sorban arról szeretnék
írni, hogy hol áll most a demózás ST
gépeken. A látványtechnikus programozás
már 1985-ben elindult, de akkoriban még
elég siralmas, egy screen-es
intróféleségeket lehetett látni. A
megademó stílus (loaderrel összekötött
demó-partok) nem is terjedt el igazán.
Kezdetben a csapatok, a kis méretük
miatt kénytelenek voltak összedolgozni,
így korábban igen gyakoriak voltak a
vendégscreen-ek. Az igazán nagy demók
úgy készültek, hogy egy party-n
mindenki "beadta" munkáját a közösbe,
és a házigazda csapat az egyes scene-ek
köré írta úgymond az alkotását. Ez a
lehetôség minden egyéni programozónak
ott állt, aki a progijával megütött egy
bizonyos színvonalat. Az az
alaphelyzet, hogy sok kis demóból áll
az egész, lehetôvé tett egy sajátos
stílust, ami egészen mostanáig tartotta
magát. Menüs demót más géptípusokon
csak elvétve látni, ST-n viszont
mindennapos. Ez nem csupán egyszerû
part-kiválasztóban merül ki, hanem
gyönyörûen kivitelezett mászkálós
játékban (pl. Just Buggin'),
vectorlandscape-ben (Ooh Crikey wot a
Scorcher), eredeti ötletekben (pl.
többemeletes Big Mac: Reality is a
Lie!). Késôbb persze a csapatok nagyobb
volumenû demókat is gyártottak, de a
menü megmaradt. Ezt a stílust lassan
felváltja a trackmo, Falconon szinte
teljesen, de ST-n is nagy mértékben. A
másik érdekesség még a reset-part.
Hajdanán ez egy móka volt, de már
megszokottá vált. A reset-elés során
egy demó-part indul, ahol a greetinx-en
kívül más kedves és nem kedves
üzenetek, képek jelennek meg. Technikai
rész változásairól: Az idô múltával sok
hiánynak felfedezték a gyógyszerét:
sync-scroll, overscan, digi hang mind
megvalósult. A fejlôdés során sok
effektet valósítottak meg a 512/16
színû, blitter, copper, DMA hang
nélküli ST-n. Ezen effekteknél szinte
CSAK az MC68000-et használják!
ST NOSZTALGIA (1992 elôtt)
Mivel nagyon sok régi demó van, és elég
kevés helyünk, de fôleg idônk (április
29-e van :-), ezért most csak néhány
darab fog szerepelni, és azok sem túl
részletesen, csak összefoglalásszerûen.
Legközelebb folytatjuk a sort...
Things Not To Do
(Electronic Images):
Az angol csapat az igényességérôl volt
mindig is híres. A mostani trackmo 1991
végén készült el. Master tényleg
mestere a pixeleknek, az általa
készített logók és képek mind igen jól
sikerültek. A humor határozza meg a
demonstráció egészét, amiben sûrûn
folyik a vér (mi szaftnak hívjuk...).
Nyolc kis animációban hadakoznak az
International Karate-bôl ismert küzdô
ellenfelek. A jelenetek között egy
raszterezett színusz-scroll terjeszti a
dumát, háttérben 3D csillagokkal. A
fekete humor ezen remeke igen kellemes,
pl. "Ne üss meg egy testvért!". Mikor
végetért a show, folytatódik a
szövegelés. Az ízlés nem hiányzik az EI
ezen mûvébôl sem, a zene hangulatos
modul, és nyoma sincs a csipogásnak!
Hackabonds Demo
(Total Vision Inc.):
Betöltôdés után egy kis intróképet
kapunk, overscan logóval, és egy
Hardwired hangulatú modulzenével. A
maradék helyet 8*8-as scrollok töltik
ki. Nagyon frankón sikerült a demó
loading és decrunching képe, ebben van
ötlet is. A vertikálisan scrollozódó
fômenü tartja magát a színvonalhoz:
kellemes grafikák, digi zene, valamint
overscan üzemmód jellemzi. Az
információkat egy raszterezett
megascroller adja. Két említésre méltó
part van a demóban, a többi a hôskort
idézi, és méretük is csekély. A
Hackabonds-ban találunk egy 8*8 pixeles
plazmakezdeményt, ez az elsô demója a
Respectables csapatnak. A Lost Boys
pedig egy Acid screennel jelentkezdett:
igen kellemes a digi zene, sok a
scroller. Az egyes demó-partokat
leszámítva megüti a demó az 1991-es év
követelményeit.
Fish & Chips
(Sewer Software):
Egy újabb poénos alkotás, mely 1990
karácsonyán már másolható volt... A
loading Cyber-hal után a fômenübôl
megtudhatjuk, milyen balesetek érhetnek
egy horgászt. Ajánlom megnézni! A
loading & decrunching képek is jól
sikerültek. A következô tradicionális
effektek fellelhetôk a Fish & Chips-
ben: linevector, dotvector, paralax &
megascroller. Azt hiszen, ezeket nem
kell részleteznem... Van egy aranyos
kétfázisú animáció az egyik partban,
egy kukac utolsó másodperceirôl :-) Itt
is van Acid-part, s nem akármilyen! Nem
rossz a zene (terjedôben van most az
ilyen stílus is), scroll, Acidok minden
mennyiségben. A Music-Demo nevezetû
részben 10 örökzöld C-64-es Rob Hubbard
zenét hallgathatunk meg, Mad Max
(Jochen Hippel) feldolgozásában. Az
összes többi zenét természetesen Mad
Max komponálta. Végül az end-partban
hallunk egy soundtracker zenét, a
credits és a greetings alatt. A gitáros
muzsika színvonala ma már megmosolyogni
való. A grafika közepes, a zene és a
kód is hasonló.
Dark Side of the Spoon
(Ultimate Matrix):
Az elkészülésének körülményeirôl már
olvashattatok a COMA 7-ben. Overscan
forever! - ezzel talán jellemeztem is
a demót. A loading "zene" a Wings of
Death címû játékból származik. A
fômenüben egy repülô oroszlánnal kell
az egyes kapukon bemenni, miközben egy
Yello: Race feldolgozás szól. Ez csak a
min. 1 MB memóriával rendelkezôk
kiváltsága, a többieknek meg kell
barátkozni a soundchip zene félmegás
egyeduralmával. Persze itt is overscan
minden. Sok a régi effekt, de egy-két
újdonság prototípusa is fellelhetô: pl.
gömbrefeszítés. A Dark Side of the
Spoon-ban a Lost Boys csapat a saját
eredeti rutinjaival vette ki a részét:
akad TLB scroller, negyedelt képernyô
digi zenével, stb. A ULM írt még egy
hangulatos partot, melyben linevector
szerepel, egy ismerôs zenével. A reset-
part hagyományos csillagmezô, viszont
15 kHz-es modullal megspékelve. Ez egy
sokáig emlékezetes demó marad.
Decade Demo
(Inner Circle):
Egy másik a klasszikusok közül. A
grafika igazán kellemes, a fômenü
overscan. Egyes partok a következô
effekteket tartalmazzák: megascroller,
rasterscroll (512 színû), bob, paralax
scroll, dist. 3D-s rutinok is vannak a
demóban, pont, vonal, valamint
filledvector formájában. A Where is my
Willy-ben a megjelenô képeken átmegy
egy nagyító. Nem túl bonyolult effekt,
de mégis nagyon aranyos. A Mix-U-Load
nevûben pedig soundchip zenét írhatunk,
mint egy trackerben. A zenérôl jut
eszembe, hogy a Quartet Screen-ben 90
percnyi modul lakozik, én ezt gyakran
hallgatom. Az ekkora mennyiség már
felér egy musicdisk-kel is! Mint írtam,
a grafika nem rossz, a soundchip zenék
is tûrhetôek. A reset-partból elég
nehéz kilépni, min. 10 másodperc kell,
hogy kitörlôdjön a demó memóriából. Ha
hamarabb kapcsoljuk vissza a gépet, még
mindig futni fog a scroll és a 11 golyó
mocorog a képernyôn! Åramszünetálló
program???
Ooh Crikey wot a Scorcher
(The Lost Boys):
Ez az a demó, melynek minden ataris
gyûjteményében szerepelnie kell... A
régi, '80-as évek hangulatának utolsó,
viszont igen design-os képviselôje. Az
1991 augusztusi Atari Messén jelent meg
(Düsseldorf). Még azt is lehet rá
mondani, hogy egy korszakot lezáró
klasszikus alkotás. A Lost Boys igazán
kitett a grafikáért, és a zenéért.
Mellesleg ez az utolsó demójuk! A
címkép magyarázza a címet, Spaz képe
még ma is jónak nevezhetô. Az intróban
a tradicionális csillagozás folyik, a
dumák szép, zoomoló betûkön jönnek elô.
A zene pedig? Modul, s nem is rossz! A
loading partban mindig másmilyen
képmegjelenítô effekt szerepel. A
fômenü talán a legjobb az összes
megademó közül. Már a bevezetôben is
utaltam rá: fractal landscape. Micsoda
eredeti ötlet, egy játéknak is elmenne!
A demó-partokat az egyes leszállópályák
jelentik, de csak akkor kell
ügyködnünk, ha nem ismerjük a cheat-et
(Manchester, utána F1-F7). A fômenüben
még egy rakás poén el van rejtve, csak
rá kell jönni, a hidden partról nem is
beszélve! Az egyes részek elején Spaz
Micheal Wheelean és Boris Vallejo
festményeinek a feldolgozásait
tekinthetjük meg (nem digizés!). Az
elsô demó-partban a TLB és a TCB csapat
közt zajló viszályt (1990-91) figurázza
ki: egy duda motoros fûrésszel szétvág
egy macit (Carebear). Zaft, meg minden!
A többi part nem ennyire véres, viszont
a képek színvonala az megmarad. A Brief
History of Time-ban is negyedelt
képernyôt láthatunk, de itt változik a
négy részlet nagysága. A Things that Go
Bump in the Night-ban vectorball scroll
szerepel, ezt a csillagok, mozgó
sakktábla, és persze a csipogós zene
egészíti ki. A most következô What a
Bummer színvonala korának megfelelô:
digi zene, szép grafikák, szétporladás,
csillagmozgás, és más egyedi effektek
tárháza. A modulzene kellemes dallamú.
A TLB scroller sem maradhat ki: a Your
Mind is my Ashtray címûben szinte csak
ez van jelen. Most következik a
technikailag (és rutinok szempontjából)
legújabb part: Zonk, alias Komische
Sachratten von der Höhle. Ezt látni
kell, ezzel '90-ben simán demócompót
lehetett volna nyerni. Interferencia,
equaliserek tömkelege, vonalrutinok,
valamint techno-s zene. A hetedik, és
egyben utolsó demó-partban (There
aren't any Sheep in Outer Mongolia) a
csillagozás témájának többirányú
feldolgozását kapjuk kézhez. Minden,
ami csillagokkal kapcsolatos. A zene
ugyan soundchip, de szerintem kellemes.
A text-eléshez zoomeffektet használnak.
A reset-part is a szokásos színvonalat
tükrözi. A vertical raster-t utánzó
rutin jó hatást kelt, ezalatt szól a
demó negyedik (kellemes) modulzenéje. A
teljes credits & greetinx-et is itt
olvashatjuk. Végül a The End pic
jelenik meg, és ott feszít az az öt
fickó, akiknek ezt a remekmûvet
köszönhetjük: Sammy Joe, Digital
Insanity, Spaz, Manikin, Oxygene. Kár,
hogy azóta nem sokat hallottunk róluk!
ST DEMòK (1992 után)
The World is my Oyster
(Aura):
Ez a demó 1991 szilveszterén kezdett el
készülôdni, de végül 1992. március 13-
án látott napvilágot. (aznap péntek
volt, és Csokiba menet elkapott a BKV
ellenôr :-( A megademó stílusba
sorolható be, a partok között van egy
kis infóscreen. Az elsô scene
tartalmaz egy nagy scrollt, meg egy
200 pixel magas, dist-ezô 1992 logót. A
közben hallható zene a Thalion-tól
nagyon ismerôs. Ja, a zenéket szinte
mindenhol lopták az ex-Axxis tagok. A
második screen a kedvencem, itt van egy
overscan szövegmegjelenítô, a háttérben
hiddenline vektorokkal. A zene
soundchip viszonylatban nagyon jó,
Jochen Hippel a maestro. A hét zene,
amit a funkcióbillenyûkkel lehet
kiválasztani, a Lethal Xcess nevû
játékból származik. A szöveg is nagyon
érdekes, egy realtime cikk a
szilveszteri party-ról, németül. A
harmadik part egy poén, egy
napszemüveges körte németül dumál! Ezt
követi Cody része, ami egy 8*8-as,
csillagmezô közti scrollt jelent a
borderen, a képernyô többi részén
többszínû interferencia van. Az ötödik
scene egy greetinx-scroll, kb. 180
pixel méretben, 512 színben! A
funkcióbillentyûket most digizett képek
megjelenítésére használhatjuk, az
évvégi party-ról. Végül jön az end-
part: tipikus filmszerû scroll,
németül, egy kis grafika is van
mellékelve. Közepes teljesítményû
alkotás, nuku saját zene, néhol igen
borzasztó a design!
High Fidelity Dreams
(Aura):
A megjelenési dátum: 1992. június 6.
Már az elôzô demójukban is említették
ennek a zenelemeznek a megjelentetését,
végre el is készült. A programot az
Aura egy új kódere készítette, igazán
jó lett. Töltéskor Jean-Michel Jarre
Waiting for Cousteau címû lemezének
borítóját láthatjuk interlace-ben, ez
(sárga fül kék alapon) nem 16 színû!
Az Aura demók kompatíbilitásban nagyon
jók, itt is kihasználhatjuk Mega STe-n
a 16 MHz-et. A design is hangulatos,
jópofa az a buborékszerû font. Minôségi
a zenék összeválogatása is: a nyolc
darab, összességében 37:15 perc hosszú
zenéket négy igen híres amigás zenész
komponálta: Tip, Mantronix, Firefox és
Jester.
Act of Impulse Tip/Mantronix
Chinese Dream Tip/Mantronix
Elisium Jester
Enigma Tip/Firefox
Just Plank It Tip/Mantronix
Macrocosm Tip/Mantronix
Overload Tip/Mantronix
The Sweatshop Tip/Mantronix
A zenék meghallgatásához a fiúk írtak
egy Paula emulátort (Amiga hangchipje).
Az emuláció 60% processzor idôt vesz
igénybe, ami sok más digilejátszóhoz
képest nem rossz. STe-n a lejátszási
frekvencia 50 kHz, ST-n csak 16 kHz és
nagyon halk. Ez azért nagy baj, mert a
hangosítással a zajszint is erôsen
megnô. A maradék 40%-ból csináltak egy
animálódó equalizert, ami forog és
mozog. A képernyôn 32 bob alakítja ki a
szövegeket. Aura szokáshoz méltóan itt
is van party-text, méghozzá két darab,
és végre angolul. A Shining 8, és a
Fekete Kolbász party-t ajánlom
elolvasni. Noha kevés a kód, mégis
fantasztikus összhatást kelt!
Snork Demo
(Futur Minds):
1992. július 6. Már másodszorra
rendezték meg a Snork Coding Compo-t,
Franciaországban. A házigazda csapat
neve ismeretlen volt számomra, de ha
azt mondom, hogy DNT, úgy máris
ismerôsebben cseng, ugye? A
névváltoztatás elôtt járunk. Már az
overscan címkép elárulja, hogy itt
nagyobb hangsúly lesz a desing-on, mint
általában. Az intró rész is kellemesre
sikeredett, bemutat egy kis kronológiát
az ST-s demókról, az eredeti zenéjük
kíséretében. A design elôtérbe
kerülésével egyre többet hanyagolják a
soundchip zenét, és a modulhoz nyúlnak,
habár így kisebb teljesítményû a gép.
Grafikával itt már sokkal jobb az
ellátottság, Babar gyönyörûen pixelezte
a decrunching pic-et. A kétlemezes
demóval az a bajom, hogy nem használja
ki a külsô meghajtót! Elég bosszantó,
szinte mindig lemezt kell cserélnem! A
másik kellemetlen hatás, hogy a demó
nézegetése közben forog a drive
motorja, ezt ugyan megszüntethetjük, ha
kivesszük a lemezt, de ez így nem fair!
A menüt egy két részbôl álló
vektorvilágként képzeljük el. Az egyes
részeket különféle animálódó
poligonokként láthatjuk. Az Atari gép
egy beépített másolóprogram, így
könnyedén tulajdoníthatjuk el a demót.
A szokásos cuccok vannak a partokban,
talán egy-két új effekt és az overscan
gyakori használata a meglepô. Egyes
demó-partokban vendégszerepel Niko/MJJ
Prod és Spiral/Oxygene. Atari
viszonylatban ez két jónevû grafikus.
Láttam már egy csomó Niko képet
Falconon is, cool mindegyik! Korábban
tetszett a kalapácsos rész, ahol techno
zenét és aranyos kis fényhatásokat
lehet megfigyelni. A zene egy
2Unlimited Twilight Zone feldolgozás.
Akkoriban ez jó volt, de mai szemmel
nézve (füllel hallgatva), már szódával
is alig megy el.
Just Buggin'
(Alien Cracking Force):
Ezen demonstráció keltezése '92 nyarára
tehetô, a Csokiban pedig szeptemberben
ütötte fel a fejét. Grafikailag és
zeneileg is kiemelkedik a sok
hasonszôrû alkotás közül, nemhiába
trónolt egy ideig a toplistánk elsô
helyén. Az ACF grafikusáról azóta csak
annyit tudunk, hogy Amigán koptatja az
egerét, egy régebbi GURU-ban benne is
volt. Agent-T - mert hogy így hívják az
illetôt -, igazán kitett magáért.
Szemetgyönyörködtetô képek, logók, stb.
tömkelege (f)okozza a vizuális élményt.
Szerencsére nem spóroltak a modulokkal
sem, így csak mutatóba maradt a Yamaha
zene. A menü, mint azt már a cikk
elején is említettem, egy mászkálós
gáme. Na, de milyen! Fantörpikus
grafaxok alkotják a hátteret, s a
látványt fokozandó még a háttérszín is
szivárványszerû (raster). Van benne
mailbox-info (modemesek elônyben), és
néhány vektoros rész is. A Xenex által
vendégszerepelt partban
fraktáléhségünket csillapíthatjuk (én
inkább arra a bizonyos kígyóra
gondolok, egy csomó falconos demóbeli
"repülés" után. Hiába, jóból is
megárt a sok(k)!). Van egy érdekes rész
ebben a demonstrációban: Egy Star Wars
scrollerrel egybekötött rutin-mix. Az
érdekesség a dologban az, hogy ezt
Chaos of Sanity, az egyik leghíresebb
amigás coder követte el, aki sokak
szerint évekkel jár tudásban mások
elôtt. A part eredetije az amigás
Elisium demóban szerepelt, amit
ugyancsak Chaos írt. Szóval közelebbi
ismeretségbe került az ST-vel, és az
ataris csapatokkal. Igen pozitívan
értékelte gépünket, ami dicséretes. Ez
sajnos kis hazánkban sok emberrôl nem
mondható el (ismertebb neveket nem
akarok írni, de lenne egy lista...). A
demó reset-partja igen színvonalas,
megállná a helyét ma is. Egészében egy
nagyszerû, kellemes munkát tekinthetünk
meg.
Ventura Demo
(Overlanders):
1992 november. Pár régebbi nagyobb
demóból kimaradt screeneket tartalmaz
ez az alkotás. A demó jellemzô
effektje: overscan, overscan és
megintcsak overscan. Grafikailag sem
áll rosszul ezen demonstráció, mert
Beetlejuice egy cool dude. A képeit nem
16 színben készíti, hanem Spectrum 512-
ben utazik. Az intró rész egy kellemes
animáció, a loader part pedig egy
csúcs! Ez tényleg nagy szám, mert
igencsak súrolja a gép képességeit. A
11 kHz-es gitármix alatt egy dotscroll,
csillagmezô, és vektorbob-kijelzô van.
A menü egy játékhoz készült, de az idô
hiányában sosem prezentálódott. Elôször
én is azt hittem, hogy ilyen képekkel
lesz teli a demó, de végül is ez csak
állókép. Lehet használni a B drive-ot!
Van egy olyan part is, amivel
végignézhetjük az összes screen-t. A
Rapidomax-ban sounchip zenéket lehet
hallgatni, egy másik demó-partban
Spectrum 512 képeket tekinthetünk meg.
A 10 darab képet Beetlejuice még
1991-ben kezdte el rajzolgatni, de már
akkor is mesterien kezelte a soronkénti
46 színt. Az Evil-ben dotscrollok
különféle típusait ismerhetjük meg, egy
másik scene-en pedig egy valódi sync-
scrollert. Ezzel a rutinnal simán meg
lehetne írni a Pinball Dreams-t ST-n. A
Bless Diz Mess címû demóscreen Isaac
Asimov-nak dedikálódott. Itt egy
rendesen kidolgozott megascrollert
láthatunk. A többi cucc már mind
ismert, és megszokott. A Ventura
reset-partja egy fénymátrixtábla, modul
kíséretében. A megjelenô objektumokat a
C-64-es Newsroom nevû DTP progi clip-
art lemezérôl "szervantották".
Pete Demo
(Chaos):
Bradford, 1992 szeptember. Az angol ST-
s demócsapatok képviseltették magukat
(12-en), a The Great Britain
International ST Party-n. A Coding
Compo-n készült alkotások kerültek bele
ebbe a demóba. A 17 demó-partból három
STe-s, négy pedig a 24 órás Coding
Compo-n készült. A részvevô csapatok
nagy része még kezdô, ez a munkájukon
is látszott. Az igazán nagy probléma
nem is a kóddal, hanem a design-nal
volt. Ha már nem is csinálnak
egetrengetô szuperprodukciót, legalább
ízléses legyen. Sajnos ez az ST-s demók
70-80%-ára igaz, nemcsak a Pete-ben.
Csak egy ST-s partban volt modul, és az
se volt egy nagy szám. A többi zene
természetesen csipogós, de szinte mind
saját. Legalább nem volt lopkodás.
Grafikából nem sokat láttam, 2 cool
gfx-man volt csak a compo-n, Spaz és
Master. A többi kép és egyéb gfx
siralmas, még mi is jobbat rajzolunk.
A szokásos effektek mellett felüdülést
jelentett egy-két új rutin, pl. plazmák
modul hallgatása közben. A 24 órás
versenyen volt egy kiemelkedô remekmû,
a Torment, ami fölényesen megverte a
többi indulót. Akadt benne RGB plazma
(szerintem ez csak színforgatás volt),
ferde színuszscroll, bitmapzoomolás, és
pontok dögivel. Mindent összevetve
szinte csak ezért az egy demó-partért
érdemes megtartani a Pete-et. Ezt
egyébként egy különálló file-ban is
láttam már. Az STe-s produkciók nem
igazán jók. A Pete resetdemója egy kis
duma, 2100 többbitplane-es csillaggal
fûszerezve.
Reality is a Lie!
(Psychonomix):
Az elsô Fried Bits party-t tavalyelôtt
április 10-én rendezték meg Brémában.
Ott jelent meg a Psychonomix csapat
elsô demója. Kb. olyan is lett. Néhol
igen kellemes, máshol nagyon szörnyû, a
design hiánya miatt. Pl. nem értem,
miért kellett kirakni a képernyôre a
decrunching rutin változóit. Ez már
1990-ben is durva lett volna! Az
intróban overscan csillagozás mellett
nagyméretû betûkbôl álló szöveget
olvashatunk. A menü a bevezetôben
említett Hamburger. A demó-partoknak
borzasztó német nevük van,
általánosságban ilyenek belülrôl is.
Az egyikben fraktálokat számolhatunk,
egy másikban izometrikus pontok
hullámzását tekinthetjük meg. A reset-
partban is overscan, de nagyfelbontású
scroll van. Grafikailag közepes
alkotás. A zenék csipogósak: egy idô
után valószínû, hogy mindenkinek az
agyára mennek...
Spaceballs
(TFC):
Ez a 190 KB hosszú file nyerte
meg 1993-ban a drezdai Coding
Convetion-t. Az intró rész
csecsebecséin túllépve japán stílusú
rajzfilmképek jelennek meg a scene-ek
között. Bemelegítésképpen dotball-ok
tûnnek fel a chessboard felett, ezt
transparent körök követik, majd 2 db
nagyméretû ball kergeti egymást a
képen. Kezdetben csak eltakarják
egymást, késôbb transparent-ek lesznek.
Itt az ideje a greetinx-nek:
ezt a Freddy kép felett
olvashatjuk. Az ezt követô
unlimited bobs felejthetô,
de ami ez után jön, az
csúcs! Teljes képernyôs
zoomrotáló. Ez a rutin egy mákos
felületû (nincs adás) vektor
megjelenésével véget is ér. A credits
szövegek egy plazmajellegû grafika és
egy logó mellett jelennek meg. Konyec
filma. Ja, kilépés ESC-kel! Ez jó
dolog, nem kell resetelni, és a demó
békénhagyja a rendszert. A kód nagy
része kellemes, a zene tûrhetô, a
design viszont közepes. Sokkal jobb
összhatást értek volna el precízebb
munkával. A grafika viszonylag kevés,
de az szép.
Flip-o-Demo
(Diamond Design & Oxygene):
Ez talán technikailag a
legjobb demonstráció. Az elkövetô két
francia csapatról eddig nem sokat
hallottunk, de ez az alkotás
bizonyítja, hogy a legjobbak között
vannak mind a kód (Oxbab, Leonard),
mind pedig a grafika (Mon,
Spiral, Niko) terén. A cikk
megírása óta az Oxygene
Falconon és Amigán (ld. GURU
94/10. & 95/3.) is
tevékenykedik. Zenei részrôl
nem lehet mit mondani, ugyanis a demó
zenéjét Jess és Ben/Overlanders írta.
Ha egy mondattal jellemezném a demót
(de nem fogom...), azt mondanám: "Jótól
nem szégyen lopni." A scene-ek nagy
része már szerepelt egy-két cool amigás
demóban, pl. a Melonos How 2 Skin a
Cat, vagy a Silents-es Hardwired nevû
mûvekben. De talán a lényeg az, hogy
MEG LEHET csinálni ST-n is. A Flipo
egy trackmo, nincsen reset-partja (de
a disznók törlik a mem-et, ezért volt
nehéz képet kiszedni a GURU Atari
rovatába). Már a címkép idején látszik,
hogy bôvelkednek tehetséges
grafikusokban. Az elsô scene a Kefrens-
es Desert Dream-bôl ismerôs (az
ötletforrásokat a creditsben részben
azért megemlítik), de sajnos itt nem
annyira látványos. Szóval egy körfûrész
"szeleteli" a képernyôt. A következô
rutin egy gyors poligonmozgató, az
objektum pedig egy Gameboy, elég
részletesen ábrázolva. Pár sor duma, és
egy háttér hullámoztató után egy régi
amigás effekt átiratával
találkozhatunk: dragonball. Kewl! Még
ki sem csodálkozhattuk magunkat, amikor
egy 320*256-os felbontású képen egy
dot-tunnelben utazhatunk.
Pihentetôképpen két
klasszul kivitelezett
képben gyönyörködhetünk
(azt a raytraced halacskát
már sok helyen láttam). A
következô rutin neve
Sabatier mapping vala, ezen
egy texturemapped kockát
kell érteni, aminek csak 2
oldalát látjuk egyszerre.
Akinek van kedve, az az egerével
forgathatja, nagyíthatja, mozgathatja.
Ezután circle dotok következnek, de
dotoljunk tovább egy másik scene-re,
ahol dotokból álló szöveget
zoomrotálnak a coder bácsik. Az
agymosás után egy space-cutted vector
jön a sorban (original by Andromeda, ez
a Z-Buffering elôdje), majd pihentetôül
egy teljes képernyôs 3D-s Flipo logó.
Pár mp. múlva egy szélesvásznú
pixelizált vektor show indul el,
amelynek végeztével egy interlace-es
AD&D kép remegteti a képernyôt. A most
színre lépô 2 screen a "macskanyúzó"
utánzata. Az elsô a 3D dots nevû, a
második pedig a Gel mapping. Itt Röltex
Rózsi a fôszereplô, a pudingban pattog
50 FPS-dal. Aki bírja még, az olvassa
tovább, mert még nincs vége!
Transparent körök következnek, de ez
itt szebben kivitelezve, mint a
Spaceballs-ban. A körök szép lassan
elkezdenek fogyatkozni, s mikor már
csak egy van belôlük, az grafikává
alakul át. Most néztük meg a kis képet
eredetiben, nemsokára zoomrotálva
látjuk viszont 320*256-os felbontásban
(border nuku) szintén 50 FPS-dal (kis
szépséghiba a dologban, hogy
8*8-as pixeleket használ,
így ez jóval kevesebb
munka...) A credits elôtt
még megtekinthetünk egy pic-
et, egy érdekes
megjelenítôvel. A credits hasonlít a
Hardwired végére: a screenek piciben
megjelennek egyesével, a duma alul
pedig metamorfálódik. A show-t egy The
End pic zárja le, és mehetünk aludni...
Tömény, színvonalas kód, csodálatos
grafikával!!!
Faith
(Dune Design):
1994. Egy idáig (számunkra) ismeretlen
csapat elôrukkolt egy egész kellemes
demóval. Érzôdik rajta az új idôk
szele, mert file-os. Míg betöltôdik a
kb. 600 KB, addig nézegethetjük Babar
(elég franciás a neve, nem?) Phantom
logóját. A szélesvásznú képernyôn, a
famintától balra megjelenik a Dune
Design felirat. A most következô Faith
logó igencsak Niko-sra sikeredett, ez
is szép. Amíg a demó fô témájára, a 3D-
re rátérnénk, megtekinthetünk egy
közepes minôségû dotlandscape-et. A
Make me 3D mellett szereplô macit én
azért nem tettem volna bele a Faith-be!
ùjabb képváltás, és egy Dune logó kerül
a képernyô bal oldalára. Megjelenik 3
egymást metszô lap, majd ezt egy
dotkocka váltja fel. Ami ez után jön,
az sem rossz: egy kocka három részre
van vágva, felül vonalas, középen
filled, alul pedig mákos. Még
ugyanennél a képernyônél láthatunk egy
lapra feszített Bézier görbét. Megint
egy logó jön: egy rózsaszínû sárkány
alatt Faith felirat olvasható. A
dottunnel után megint folytatódik a
vektorozás: most hat csillaggal
fillezett kocka van terítéken, úgy,
hogy látszódik az elôzô 3 fázisa is a
poligonnak. Az ezt követô effekt
áthatásra emlékeztet, valójában viszont
csak 2*2 bitplane alkalmazása. Megint
jön egy zselé vonalkocka, az elôzô
fázisokkal. A zselé után a puding
következik, ennek az összhatása nagyon
kewl! Itt az ideje a credits &
greetinx-nek. A scroll hátterében is
van 3D, pontokból. A dumálás végeztével
bejön az end pic, a Death Warrior. Ez a
kép igen jól néz ki. A demó nem rossz,
a grafikák minôsége változó (a grafikus
személyétôl függ, pl. Mic, Circee képei
jók), a soundchip zene viszont már
rövid idô után fárasztó.
'Seen it before all TRO
(Detonators):
1994. november 27-én látott napvilágot
a SIABTRO. Meglátszik a Douglas Little
alkotta PhotoCrome formátum terjedése,
ugyanis egy PCS raytrace-elt logóval
indul a demó. Ebben a 326 KB-os file-
ban sok a nem saját grafika, zene, de
legalább feltüntetik a szerzôjét! A
Detonators logó alatt linevector rutin
fut, az elôzô pár fázis is látszódik.
Alul tükrözôdik egy vízfelületen a kép.
A zene a Stone Age nevû játékból
származik, de legalább nem csipogós, és
jó minôségû. SPACE után összemegy az
aktuális objektum, és a logó is kimegy
a képernyôrôl. A Xenon 2.-bôl lopott
háttérkép mögött ball-scroller megy.
Itt egy másik, de szintén Stone Age-es
muzsika szól. Végül megjelenik - egy
falconos - desktop, majd egy
tiltójelzés... A DNS ezután elejt pár
reklámot, pl. a következô demójuk már
falconos lesz. Rövid, és kevés saját
munkát tartalmaz a SIABTRO.
STE DEMòK
STe-n nem sok demók láttam, pl. Mental
Hangover átirat, stb. A jobb
lehetôségek persze tágabb határt
szabnak. Végre elfelejthetjük a YM 2149
által keltett prüntyögéseket, és a
blitterrel gyorsabb a grafika
mozgatása, a tetszôleges képernyôcím
megadásából keletkezô egyszerû
scrollról nem is beszélve. A most
szereplô két trance-demó egy új
irányzat tagja, amely a demózást egyre
inkább a videóklip felé viszi. Elôtte
pár szót a régebbiekrôl:
Cool STE:
Nem éppen cool a "mû", egy screen az
egész, ahol a progi raszterhurkákkal
játszik, egy objektum mozgatása, és egy
sampler hallgatása közben.
Blitter Mania:
Szlovák alkotás, szinte csak egy
effektre, a poligongrafikára épít.
Ezzel legalább kihasználja a blittert,
mert más szinte nincs is a demóban. A
zene felejthetô, design-nak híre-hamva
sincs.
Techno Drugs
(NLC):
Technikailag a két új demó közül ez áll
közelebb a "megszokott stílushoz". A
maszatoláson kívül vannak normális
rutinok is, amelyeknek épp ideje volt
megjelenni STe-n. Zselékocka, melyre
pontok potyognak, egyéb rubber
objektumok, vektorok (gyulladás)
nyomatása. Zeneileg is jobb a
Grotesque-nél, No Limits! feldolgozás
(2Unlimited rules!) (Just for Chris! -
Greg). Kellemesebb is a fülnek, bár
minden ízlés kérdése. A progi Falconon
is megy.
Grotesque
(Omega):
A Trance-szerû maszatolást nyomatják
orrba-szájba. Nagyon találó a név, a
zene(?) unalmas, és monoton. Itt nem a
rutinok, hanem a felvillanó képek
alkotják a demonstráció eszenciáját.
Ezekbôl - noha nagy részük csupán egy
bitplane -, több, mint 100 darab van.
Vektorok is szerepelnek, pl. dob,
ütôkkel. Kb. 5 perc múlva véget ér a
mûsor, és egy scroll veszi kezdetét,
poligonokkal a háttérben. Itt sok a
duma, pár technikai dolgot megtudhatunk
a Grotesque-rôl. A fiúk az Archimedes
5000-rest istenítik a Falconnal
szemben. Ez egy nagyon baró gép, ahány
ismerôsöm hallott róla, mind az egekig
magasztalta. Egy pár infó róla: A gép
lelke egy ARM6-os, 33 MHz-es RISC
proci, amelynek teljesítménye veri a
Falcon DSP-jét. RISC oprendszer (2 MB)
van a ROM-ban. A grafikája is elôkelô:
TV felbontás (800*600), egy szupergyors
blitterrel (40 MB/s!), és nyolc (!)
önállóan kezelhetô képsíkkal. A zene
PCM, 8 csatornás. A masina sebességérôl
annyit, hogy egy rasterscan-ben (1/50
s) fél megát mozgat meg, a Falcon 56
KB-jával szemben. (Mégis, mire megy
vele?! - Greg) (Ha "csôdör" barátunk
nem szórakozott volna, akkor ezt a
Fried Bits-en megkérdezhettük volna az
Archi-s demócsapattól! Ha valakit
bôvebben érdekel az Acorn Archimedes
téma, csak szóljon nekem! Az 5010-es
modellel szemben a Falconnak csak egy
érve van: nem csak Angliában és
Németországban ismerik, hardware-ben
viszont minden szempontban alulmarad!
Egyébként az ARM6-os proci 12.5 MHz-es
változatát a 3DO-ban (is) használják. -
Scintillation). (Lehet hogy így van, de
én amíg csak hallomásból ismerek egy
gépet, s még egy darab sincs belôle az
országban, akkor hiszem ha látom!!! -
Greg) A demó zenéje egy Front 242
feldolgozás. Remélem, hogy az eredeti
nem ilyen béna, mert ez szörnyû. Hiába,
kétféle zene van: jó és rossz, s ez
bizony az utóbbiba tartozik. Talán
kezdôk még a technozenészek
(arrrgh...), mert elég sok feldolgozást
hallottam már, saját szerzeményû
muzsikákat pedig csak elvétve.
Egyébként ez is fut Falconon.
Vége az elsô felvonásnak, találkozunk a
falconos résznél!
-by Scintillation