Jelenleg virágkorukat élik a Második Világháborúval foglalkozó különböző stílusú játékok. Miután az SSI neve jól csenghet a stratégiai játékokat kedvelők fülében, én sem gyanakodtam a Panzer Commander végleges verziójának kézbevételekor...

A nemes cég egy, szintén a korszakkal foglalkozó harckocsi-szimulátort igyekszik figyelmünkbe ajánlani. Miután meglehetősen lapzárta előtt érkezett a CD a gépkönyvvel egy borítékban, meglátva az SSI jól ismert logóját, felcsillanó szemmel vonultam le a klubba, mondván majd éjjel, zárás után jól kilövök minden szemben ólálkodó orosz KV-1-est. Magamhoz vettem a túlélő tejecskémből két liternyit és némi süteményt, majd leültem játszani.
Minden olyan szépnek indult... A főmenüben egérkurzor gyanánt egy aranyos kis aknavető-lövedék várt, mely igen kellemes atmoszférát teremtett. Bátornak érezvén magam, egyből karrierépítésen törtem kicsiny buksi fejemet. Irány a 2. Páncélos Divízió, majd jól odaütök a buta franciáknak! Meg is kaptam első feladatomat, egy dél-lengyelországi falu, Wysoka útkereszteződéseinek megtisztítása, a falu elfoglalása. Bepattantam Pzkpfw. 35(t) könnyű harckocsimba, majd három harckocsis szakaszom élén nekiindultam. A látvány szemet gyönyörködtető. Szépséges 3D-s táj, lánctalpnyomok, a lánctalpgörgők is igen szépen mozognak. Tenyerembe pöktem, majd elindultam a lengyelek felé. Csapatom ék alakzatban közelítette meg a helyszínt. Igazán jelentős ellenállásba nem ütközünk, hittem én. Ez így, ebben a formában nem volt igaz. Látok a távolban egy 47 mm-es páncéltörővel felszerelt homokzsák védelmi állást. Kellő tiszteletet tanúsítottam az ágyúnak, amely könnyedén szétkaphatja harckocsimat. Oldalába sasszéztam, majd elkezdtem lőni. Miután a hatodik repeszlövedék sem okozott semmi látható kárt benne, gyanakodni kezdtem. Igaz, lengyel barátaim nem nagyon kapkodták el a dolgot, hiszen az ágyú csöve még mindig mereven előre nézett. Próbaképp becéloztam a géppel is, a megfelelő billentyű lenyomásával. Csodák csodája, egy egész centiméterrel odébb lőttem a homokzsákokat, mint amit a gép a cél közepének jelölt. Átadtam a tüzér szerepét a gépnek, erre két lövéssel végzett a lengyel állással. Véletlen, gondoltam én. Mindenesetre tovább ballagtam szakaszommal az országúton. Nicsak, egy géppuskás bunker! Hohó, kis cimbora, megvagy! Kényelmesen elindultam a magányos védelmi állás felé... Csak úgy pattognak a 7,62 mm-es géppuska-lövedékek mindenfelé. Mikor már majdnem kényelmes lövő távolságra érnék, pont szemben a géppuskaállással, hirtelen nagy durranás, és már csak a harckocsim égő roncsát bámulom fentről. Hogy micsoda? Egy géppuska keresztülviszi a harckocsim homlokpáncélzatát? Ahol a páncél a legvastagabb? Ekkor futottam az első két kört. Miután már csak kisebbeket hörögtem, és már láttam is a vörös ködtől, újra próbálkoztam a feladattal, miután a kudarc után nyugodtan újra lehet kezdeni. A második alkalommal már óvatosabban jártam el, így ha kissé nehezen is, de lebirkóztam a géppuskaállást.
Egy hasonló betonbunkernél történtek még érdekes dolgok, melyek felelevenítésénél még mindig kisebb rángógörcsök kapnak el. Öreg Pz. IVE páncélosommal ballagtam valahol a nagy francia síkságon, persze két társammal együtt. A feladat: a gyengének ítélt francia mélységi védelem szétzúzása. Szóval megint egy országútfélén masírozunk, az egyetlenegy használható formációban: libasorban. A standard homokbunker/37 mm-es páncéltörő ágyú tátong velem szemben : a szokásos oldalba kapási koreográfiát alkalmazom. Miután már régebben rájöttem, hogy jobb a gépi tüzér, mint amilyen valaha is én lehetek, rábíztam a nemes feladatot: szétlőni. A kis homokzsák girhedvény nem kevesebb, mint öt 75 mm-es repeszlövedéket bírt ki. Nos, szeretnék egy ilyen stabil és ütésálló homokzsákot látni... Ráadásul a tüzérnek nekünk kell megmondani, hogy milyen típusú (páncéltörő/repesz-robbanó) lövedékkel tüzeljen, magától nem vált át a megfelelőre. Az út mentén találkoztam egy Renault R-35-ös kis harckocsival. Az engem kutyaként követő német bajtársak nem hatódtak meg a látványtól, minden további nélkül elballagtak mellette. Kíváncsi voltam, ezért megvártam, hátha meggondolják magukat. Nem, drága teuton barátaim a legteljesebb lelki nyugalommal megvárták, hogy miszlikbe szabdalja páncélosaikat a nyamvadt kis francia konzervdoboz. Csak akkor támadnak a saját társaid, ha erre külön parancsot adsz, alapesetben csak nézelődnek a csatatéren! Ez is eléggé furcsának mondható, hiszen a német páncélos parancsnokok nem éppen pipogyaságukról és teljes kezdeményezőkészség-hiányukról voltak híresek.
Egy másik furcsaság is előkerült a bunkerek kapcsán. Még ennél a bevetésnél volt szerencsém Superman-franciákhoz. Szokás szerint jó közel ballagtam a betonépítményhez, majd mintegy 30 méterről a két lőnyíláson keresztül 2-2 75 mm-es gránátot küldtem be. Azon már meg sem lepődtem, hogy a bunker sértetlenül állt. Ami sokkal inkább megdöbbentett, az a francia géppuskások viselkedése volt. Mármint az, hogy még viselkedtek! A jelenlegi tudásom alapján elképzelhetetlennek tartom, hogy négy, zárt térben robbanó, nagy kaliberű, nagy robbanóerejű repeszgránátot valaki is túléljen. Szerény számításaim szerint kiskanállal kellett volna összeszedni őket. Márpedig a franciák vidáman lőtték tovább harckocsimat. Persze rájöttem a megoldásra: a program egyetlen objektumként kezeli a bunkert. Miután nem a gép által meghatározott célterületre (a vörös kereszttel jelölt helyre) lőttem, nem történt semmi. A két lőrés ábrázolása pusztán textúra, valós szerepe nincs. Ez így eléggé lelombozó volt.
Az oroszokkal játszva is találkoztam érdekes dolgokkal. A 12. Gárdahadosztály tagjaként KV-1 harckocsijainkkal a betörő németek ellen vonultunk hárman, valahol Ukrajnában. Az egyik kanyar után egy jó öreg Pak 42 50/L60 50 mm-es páncéltörő ágyúval találtam magam szemben. A háborúban ilyenkor Szerjozsa a két lánctalp közé vette az ágyút, és zökkent egyet a KV. Szerinted mi történt, kedves olvasó? Hát persze, meglehetősen nagy távolságból, pont szemből kilőtt az a nyamvadt német. Erről csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy a hiteles krónikák szerint a hosszúcsövű Pz. IVF2 megjelenéséig kizárólag a 88 mm-es Flak ágyúk értek el valamit is a KV típusú harckocsik ellen. Gondolom, hogy örült volna a velem történteknek Guderian német tábornok...
Mikor újrakezdtem a testedzés után (néhány levezető kör...), kíváncsian tapasztalhattam, hogy az egyszerű parasztházról úgy pattan vissza az a negyvenegynéhány tonnás páncélos, mint a gumilabda. Mindezt szintén kedves elvtársam követte el, aki frontálisan találkozott a fent említett építménnyel. Miután pont merőlegesen csapódott be, a scenario végéig mást sem csinált, mint nekiment-visszapattant. A hátramenetig már nem jutott el. Valamennyit javul a helyzet, ha elég tanult lesz a személyzet. Ugyanakkor odáig iszonyatosan nehéz az út, hiszen gyakran előfordult, hogy a fent említett hibák miatt teljesen egyedül estem neki a fél német hadosztálynak, ez pedig a meglehetősen pontosan célzó német tüzéreknek hála, nem kifejezetten életbiztosítás.
Sajnos az egyik szemem nevet, a másik pedig már kötőhártya-gyulladást kapott a sok sírástól. Az eddig látott leggyönyörűbb grafikai megvalósítású Második Világháborúval foglalkozó harckocsi-szimulátor ez, de iszonyatos AI és haditechnikai bakikkal nagyon remélem, hogy megemberelik magukat az SSI programozói, és csinálnak valamit a játék nem-grafikai részével, mert ez így egy tojásra hasonlít, amely kívülről a legszebb hímestojás, de belülről bizony záp.