Sok brutális, védőruhába bújtatott ember kerget egy kicsi gumibogyót, hatalmas lapátokkal. Nem sok ilyen kemény sport van, mint a hoki, talán épp ezért akkora a népszerűsége. A Powerplay 98-cal átélhetjük azt az élményt, amit egy hokimeccs nyújt.

A program installja közben átböngésztem a mellékelt kézikönyvet. Szerencsére a játék fontos szabályait is beleírták, így hát volt alkalmam elmélyülni ebben a sportban. A játéknak két része van, amit indításkor kell kiválasztani: a két- és a háromdimenziós. Mellesleg itt állíthatunk be néhány gépfüggő paramétert és játékopciót is. A 2D-s játékmenet eléggé idejemúlt, gyengébb gépek kedvéért tették bele a játékba, az igazi viszont a 3D-s. A játék intróján rögtön érződik, hogy nem egy csendes, nyugodt játéknak kezdünk neki. A zene is segít tökéletesen megteremteni a "török-zúzok" hangulatot. Megnézhetjük az utóbbi pár év bajnokait, majd miután kellőképp ráhangolódtunk a játékra, itt az idő, hogy megmutassuk a többieknek: ki is a legény a jégen.
A program ismeri az NHL nagymenő amerikai csapatait, és a válogatott csapatokat is. Az ismeretbe tartozik a játékosok neve és pozíciója, és egy jókora fénykép. Hab a tortán, hogy a programban helyet kapott a játékosok eladása, vétele, esetleges új játékosok létrehozása is. Így kedvünk szerint formálhatjuk a kiválasztott csapatot, vagy szerény személyünkkel javíthatjuk az esélyeinket. A főmenüből a startra bökve többféle játékot kezdhetünk.
Exhibition mode: leginkább kétjátékos módban lehet hasznát venni. Egy mérkőzést játszhatunk az általunk választott csapattal, ami lehet válogatott vagy szimpla "mezei" csapat is. A csapatot igényeink szerint formálhatjuk, azaz a tagjaival szabadon "kereskedhetünk".
Season mode: itt egy csapatot választhatunk, amelynek az útját egyengethetjük egy idényhosszon keresztül. Ebbe belefér győzelem, vereség, és a csapattagok esetleges változtatása. Az idény a playoff döntőkért megy, majd ezek megnyerése után a Stanley Cup-ért.
Playoff mode: ezzel a Season mode első 5 hónapját spórolhatjuk meg, innen már csak a playoff mérkőzéseket kell végigjátszanunk. A harc ezután itt is a Stanley kupáért folyik. A csapatunk felépítése itt is változtatható.
World tourney mode: a világbajnoki küzdelemben két főcsoport (ezek 8-8 csapatot tartalmaznak) csapatai játszanak körmérkozést, ezzel választanak ki 2-2 győztes csapatot. Ezek végül a világbajnoki címért versenyeznek. Ebben a módban a csapatunk felállását csak az első meccs előtt változtathatjuk, utána ezzel kell végignyomulni.
A játék egy jó erős konfiguráción szemet gyönyörködtető. A játékosok nagyon jól néznek ki, a csapatuknak megfelelő mezben játszanak természetesen, és látszik rajtuk, hogy odafigyeltek a kinézetükre. Teljesen élethűen koriznak, vezetik a korongot és persze löknek. Nos, igen. A játékmenetre, mint általában egy hokimeccsre, nagyon jellemző a lökdösődés. A program igen jól lett kitalálva, ugyanis két ütköző játékos közül általában a kisebbik bukik fel, ezzel persze sokszor él a gép. Komolyabb szabálytalanságokért akár kiállítás is járhat, amit az adott szereplő gyorsan meg is tesz. Kellemes dolog, hogy az épp nem irányított embereink is képesek önálló akcióba fogni, és esetleg korongot szerezni. Persze ez ellenünk is működik. Gyakran zárnak össze az ellenfél emberei, sokszor kerülnek a mieink a jégre.
Egy-két komolyabb incidenssel kezdodik a játék egyik leglátványosabb, de elég ritkán bekövetkező része: a verekedés. A kézikönyv csak olyanok között lehetséges, akik a 96-os, vagy 97-es szezonban bunyóba keveredtek a pályán. Ilyenkor sima ütésekben vagy felütésekben részesíthetjük az ellenfelet. Természetesen ezek az agresszív (de jó!) megnyilvánulások büntetéssel végzodnek, de nagyon élvezetes az ellenfelet gyepálni egy hokimeccsen.