Most is, mint mindig volt egyszer egy… nem, most legyen kettő. Szóval volt egyszer két figura, akik ikrek voltak. Minden bajuk és sikerük ebből származott, már ha megérték volna.
Mert nem csak ikrek, sziámi ikrek voltak.

Képzelj el egy hal sziámi ikerpárt, akik a hátuszonyuknál vannak összenőve.
Izgis egy életük volt, amíg végük nem lett.

Történt egyszer egy szép esős, viharos, fagyos nyári estén, hogy ez az ikerpár találkozott egy másik ikerpárral. Ők nem voltak összenőve. És halak sem voltak. Ikerpár sem, azt csak kitalálták. Randa nagy ragadozó vidrák voltak, akik napok óta nem ettek, ma viszont álarcosbálba siettek, és halnak öltöztek. Köszöntek a hal ikerpárnak, és bájos csevegésbe elegyedtek a finom vacsora reményében. Taktikájuk, mint mindig, most is a bizalomra épült. Hatalmas kielégülést jelentett számukra, hogy láthatják áldozataik arcát, amikor azok rájönnek, mi is történik majd ezután.

De most ők szívták meg.
Mert a sziámi halpárnak is ez volt a taktikája, és ők gyorsabbak voltak.

Villámgyorsan befalták a két vidrát.

Utána pedig békés álomba merültek volna, ha nem terem ott Herkules, (aki csak az imént kapta feladatul, hogy keresse meg a világ egyetlen sziámi iker halpárját, szedje szét őket, süsse meg és tálalja fel, az első parasztnak, akivel találkozik, vacsorára.) De Herkules ott termett, megfogta őket, és még mielőtt az ikerpár szólhatott volna. Egy csapásra kettészakította őket. A két hal elvérzett, megsült…

Ők megszívták, no meg Herkules is. Mert ez az ikerpár csak műiker volt, mivel pont a siker miatt - mint reklámfogás - eggyé operáltatták magukat, és ezzel keresték pénzüket.

Herkules így mehetett tovább és kereshette a világ egyetlen sziámi ikerhalát. Ebbe öregedett bele. Mert ugye a rest kétszer fárad.
Herki pedig rest volt ellenőrizni, hogy ők az igazi sziámi ikerhalak vagy sem. Persze a mi sziámi ikreinknek ez már nem változtatott semmit.

Az igazi ikrek meg mire Herkules megtalálta őket, már meghaltak végelgyengülésben.