Elôzô számunkban vettük az elöl és hátultesztelô ciklusokat ezekre mind a stuktogrammi ábrát, ill. Pascal-ban és C-ben példát. A léptetéses ciklusra csak a stuktogramm beli ábráját vettük, elevenítsük fel:

Ezután szeretnék nyelvi példát mutatni a léptetéses ciklusra:

A Pascal nyelvben használatos léptetéses ciklus

for ciklusváltozó := kezdôérték to végérték do
 utasítás vagy utasítás blokk. {maga a ciklus mag}

for ciklusváltozó := kezdôérték downto végérték do
 utasítás vagy utasítás blokk. {maga a ciklus mag}

• A ciklusváltozó CSAK egész típus lehet.
• A ciklusváltozó alap-beállítás szerint TO-nál eggyel nô DOWNTO-nál eggyel csökken.

Íme a Pascal forráskód:

var mennyi, ossz, i, szam: Integer;
BEGIN
  Write('Mennyi szám összege lesz: '); Readln(mennyi); WriteLn;
  ossz:=0;
  for i:=1 to mennyi do
  begin
    ReadLn(szam);
    ossz:=ossz+szam;  
  end;
  WriteLn('Az összeg: ', ossz);
END.

Lássuk a C nyelv léptetéses ciklusát:

for ( inicializáló rész; lefutási feltétel; módosító rész )
  utasítás(blokk);  //ez maga a ciklus mag

• Látható, hogy a for utáni feltétel ( ) - tehát zárójelben van.
• Az inicializáló rész arra szolgál, hogy kezdô értéket adjuk a ciklus változónak, vagy a ciklus változóknak ugyanis több is lehet. Fontos!!! bármilyen numerikus típus lehet a ciklusváltozó, tehát valós is !

Ha több ciklusváltozó van akkor azokat , (veszzôvel) választjuk el egymástól.
Ha befejeztük a inicializáló részt akkor azt ; (pontoszvesszôvel) zárjuk le.
(Érdekesség képpen megemlítem, hogy a C++ még lokális deklarációt is megenged az inicializáló részben. De ezzel óvatosan bánjunk.)
• Mivel a C rugalmasabb, ezért teljesen a while() ciklusra formája szerint épül fel a léptetéses ciklus. (Így lehetséges, a valós változó ciklus-változóként történô használata.)

Tehát a lefutási feltétel a while()-hoz hasonlóan értékelôdik ki:
- ha feltétel nem 0 akkor lefut a ciklus, ha 0 akkor kilép a ciklusból
A lefutási feltételhez megadhatunk veszôvel elválasztva több feltételt is, de mindig csak az utolsó vezérel, ez értékelôdik ki.
(Nem szükséges összefüggésbe hoznunk a ciklusváltozót, a lefutási-feltétellel.)
• Most jön egy érdekesebb rész a módosító rész, mely ugyancsak több veszôvel elválasztott utasításból is állhat. A módosító rész, mint neve is mutatja általában a ciklusváltozót módosítja, de bármely C-ben megengedett parancs - függvény is állhat itt, pl:

for (i=1; i<10; printf("%d", i), i++);

ennek másik megfelelôje:

for (i=1; i<10; i++)
  printf("%d", i)

• Pár megjegyzendô apróság:

- Amint látjuk egy utasításra érvényes, a közvetlenül mögötte állóra. Ha nincs mögötte semmi akkor ne felejtsük el kirakni a pontosvesszôt.
- Használható utasításblokkban is, a {} - a megszokott kapcsozárójelekkel.
- Bármely rész (inicializáló, lefutási feltétel, módosító) elhagyható, a fordító nem jelez hibát. A pontosvesszôknek viszont kint kell lenniük. (pl: for(;;))
- Ha a lefutási feltételt elhagyjuk akkor oda automatikusan 1 (igaz) helyettesítôdik be (pl: for(;1;)) ami végtelen ciklust jelent. Így óvatosan bánjunk a részek elhagyásával.

#include <stdio.h>
#include <conio.h>

void main()
{
  int mennyi, ossz, i, szam;
  printf("Mennyi szám összege lesz: "); scanf("%d", &mennyi);
  ossz=0;
  for (i=1; i<=mennyi; i++)
  {
    scanf("%d", &szam);
    ossz+=szam;         // ossz = ossz + szam
  }
  printf("\n\n Összeg: %d", ossz);
}

for (i=1; i<=mennyi; scanf("%d", &szam), ossz+=szam, i++);

Köszönetet mondanék fôiskolai tanáromnak, Bálintné Farkas Judit tanárnônek a felhasznált irodalomért ([1]), és segítségért.