SZÖRNY RT.

címû filmet.

Rendezte:
Pete Docter

Rendezõasszisztensek:
Lee Unkrich
David Silverman

Producer:
Darla K. Anderson

Executive Producerek:
John Lasseter
Andrew Stanton

A forgatókönyvet, 
Pete Docter
Jill Culton
Jeff Pidgeon
és Ralph Eggleston
eredeti ötletébõl

Andrew Stanton
és Daniel Gerson írta.

Zene:
Randy Newman

Vágó:
Jim Stewart

Látványtervezõk:
Harley Jessup
 Bob Pauley

Mûvészeti vezetõk:
Tia W. Kratter
Dominique Louis

Fõanimátorok:
Glenn McQueen
Rich Quade

Fõvilágosító:
Jean-Claude J. Kalache

Szimulációk és effektek:
Galyn Susman
Michael Fong

Hangmérnök:
Gary Rydstrom

A Szörny Rt. (Monsters, Inc.)  az Akadémiai díjjal jutalmazott Toy Story készítõinek legújabb mozija. Ez a professzionális és nagyon szellemes komputeranimációs film a Disney és a Pixar többéves együttmûködésének legutóbbi gyümölcse a  Toy Storyt, az Egy bogár életé-t (A BugÆs Life) és a Toy Story 2-t követõen. 
A rajzfigurák hangját John Goodman, Billy Crystal, James Coburn, Jennifer Tilly, Steve Buscemi, Mary Gibbs, John Ratzenberger, Bob Peterson, Frank Oz és Bonnie Hunt kölcsönözték. A filmet rendezte Pete Docter, az executive producer John Lasseter volt. A film zenéjét Randy Newman szerezte. A film címének ötlete a legendás Disney-szerzõtõl, Joe Granttõl származik, aki olyan klasszikus rajzfilmeket írt és rendezett mint a Dumbo 1941-bõl, vagy a Fantasia eredeti változata. A kilencvenhárom éves Grant ma is ugyanolyan energiával dolgozik: hetente ötször járt be a stúdióba, hogy szakértelmével és ötleteivel segítse a Szörny Rt. (Monsters, Inc.) készítõit.
A 15. születésnapját ünneplõ Pixar eddigi legmerészebb vállalkozása ez a mozi. A film a stúdió legkorszerûbb, legfejlettebb komputeranimációs technikáját mutatja be, amit úgy érzékeltethetnénk, hogy a Toy Story 2-nél kb. két és félszer kifinomultabb, pontosabb, valósághûbb ábrázolásra képes. A rengeteg technikai újdonság közül kiemelkedik pl. a szõr, illetve a haj árnyékainak,  sûrûségének, fényének és mozgásának az igazival való megtévesztõ hasonlósága. Erre a legszembetûnõbb példa Sulley pihés, kissé elütõ színû, kékeszöld, bordó pöttyökel tarkított bundája, amely mintegy 3 millió különálló szõrszálból áll, vagy akár Boo haja és varkocsai. Egy másik szimulációs program tette lehetõvé, hogy Boo trikója a testétõl függetlenül mozoghasson. Az ilyen és ehhez hasonló fejlesztések jelzik a Pixar profizálódását, a mozikban az Egy bogár életé-vel (A BugÆs Life) együtt játszott, 1998-ban Oscar-t nyert  "GeriÆs Game" címû animációs rövidfilm trükkjeihez képest.
"A Toy Story azért tudott megérinteni annyi embert,  mert mindenki számára ismerõs volt a téma û meséli Docters. û Itt megint olyan dolgokon törtem a fejem, amelyeket gyerekfejjel igaznak hittem. Például tudtam, hogy vannak szörnyek, leginkább a wc-ben, és ott is kifejezetten éjjel. A ruháimnak sokszor nõtt szeme, karma vagy éppen csápja. Így hát eljátszottunk a gondolattal, vajon mi lehet az oka annak, hogy a szörnyek ijesztgetik a gyerekeket."
A történet Monstropolisban, a virágzó iparvárosban játszódik, ahol a világ legkülönbözõbb formájú és méretû szörnyei fészkelnek. A történet fõszereplõi: a mindig vidám, ám kissé szerencsétlen James P. Sullivan, vagyis Sulley, és legjobb barátja, szoba- és munkatársa, Mike Wazowski. Mindketten megbecsült gyerekijeszgetõ szakemberek a Szörny Rt.-nél, a szörnyvilág leghatalmasabb sikolyfeldolgozó gyárában.  A város energiaellátását az embergyerekek összegyûjtött sikolyai biztosítják. A cégnél az ijesztgetõk ún. elitalakulata felelõs ezeknek a természetes energiaforrásoknak a begyûjtéséért. A szörnyek úgy tudják,  a gyerekek rájuk nézve veszélyesek, ezért tilos velük közvetlen kapcsolatba kerülni. Amikor Boo, az emberkislány véletlenül a szörnyvilágba csöppen,  Sulleynek egyszerre összezavarodik az élete, és veszélybe kerül a karrierje is. Mike segítségével próbálja helyrehozni a hibát, amit elkövetett, ám kis, immár háromtagú csapatuk egyre elképzelhetetlenebb kalandokba bonyolódik.

A Szörny Rt. (Monsters, Inc.) minden bizonnyal a felvonultatott szörnyek színes kavalkádjának és egy Boo névre hallgató,elbûvölõ emberi betolakodónak köszönheti sikerét. Íme a szörnyetegek, a teljesség igénye nélkül. John Goodman [A császár új ruhája (The EmperorÆs New Groove); "O Brother, Where Art Thou?"; "Raising Arizona"] hangja remekül áll Sulleynek, a nyolc láb magas, nyolcszáz font súlyú, torzonborz szörnynek. Sulley valószínûleg nem az a dolog, amivel az embergyerek szívesen találkozna a klozeton, de kiderül, hogy a rettenetes külsõ egy, a játékmackó szelídségével és kedvességével megáldott, érzõ szívet takar. Egy igazán jó rémnek mindig van egy rém jó asszisztense, mint Sulleynek a borotvaéles agyú, egyszemû és citromzöld Mike Wazowski.  A Billy Cristal hangján megszólaló rémsegéd véleménye nem mindig azonos a fõnökével, de megbízható segítõtárssá és baráttá lesz a bajban. A bájos trió harmadik tagja Boo, a bátor kislány, aki a klozeton túli világot egyáltalán nem találja olyan rémisztõnek.
Mike és Sulley kollégái közé tartozik a hátborzongató, gyíkszerû Randall Boggs, aki mindenáron ki akarja penderíteni trónjából a rémek rémét, a legjobbat, még ha ezzel tönkre is teszi Sulley hírnevét. Ezt az ocsmány, nyolclábú figurát Steve Buscemi ["Ghost World"; Fargo; Kutyaszorítóban (Reservoir Dogs)] kelti életre. Ott van még Celia [Jennifer Tilly; Lövések a Broadwayn (Bullets Over Broadway); "Liar Liar"], a talpraesett recepciós kisasszony a ragyogó kígyóhajával, aki csak az "õ kis mackójára", azaz Mike Wazowskira figyel, vagy a jóságos, rákszerû Henry J. Waternoose, akinek James Coburn ["Affliction"; "Our Man Flint"; "The Great Escape"]  kölcsönzi a hangját. 

A TECHNIKAI ÉS MÛVÉSZI MEGVALÓSÍTÁSRÓL

Az animáció különbözõ feladatkörökre û jelenetezés, modellezés, világítás, árnyékolás stb. û specializálódott technikai teamek, részlegek Tom Porter által felügyelt és összefogott közös munkájának eredményeként jött létre. Így készült az a közel ötven, agyagból megformázott és késõbb digitalizált szörnyportré is, amelyeknek komputeres munkálataihoz a Toy Story 2-nél és az Egy bogár életé-nél kitapasztalt "Geppetto" elnevezésû, azóta sokat tökéletesedett programot használták. Ebben az értelemben Sulley, Mike és Boo 30-40 %-kal összetettebb, finomabban kidolgozott figura lett, mint Buzz, Woody vagy Al a Toy Story 2-bõl.
Monstropolis és a szörnygyár külsejének és belsõ tereinek kialakításáért Harley Jessup és Bob Pauley látványtervezõk voltak a felelõsök. Minden díszletnek, épületnek, tárgynak stb. egy egységes stílusú és a történet szempontjából logikus elrendezésû képet kellett mutatnia. Így alkották meg a gyárenteriõrt a  "rémület emeleté"-tõl az alagsorig, ahol ötmillió, felismerhetõen egyedi wc-ajtó száguld végig a többszáz mérföld hosszú futószalagokon. A gyárnak magának van egy kis hatvanas évek-íze, de alapvetõen az idõnkívüliség látszatát kelti. 
A színvilág, a fények és árnyékok, ill. a textúrák kialakítását és kidolgozását a mûvészeti vezetõk irányításával egy csapat számítógépes grafikus ill. festõ végezte. Az elõkészítõ munkálatokba éppúgy beletartozott a láma-, jak-, kecske- és báránybundák tanulmányozása, mint a fémminták felkutatása az ócskavastelepeken. A környezet és a fényviszonyok érzékeltetésére több pasztelrajz is készült, amit késõbb a világosítók használtak a jelenetek végsõ kialakításához. Az animációkon több mint harmincöt szerzõdéses rajzoló dolgozott.
A Szörny Rt. (Monsters, Inc.) zenéjét csakúgy, mint az elõzõ három Disney-Pixar közös produkcióét, Randy Newman szerezte. Az elkészült filmzene a negyvenes évek jazzmuzsikáját idézi, és több érdekes hangszert használ, mint pl. a basszusharmonika, a mandolin vagy a tangóharmonika.
 

SZÖRNYEK A KLOZETON: A TÖRTÉNET

Mióta világ a világ, minden gyerek tudja, hogy amint a szüleik ágybadugják õket és leoltják a villanyt, a wc-ajtó mögött máris ott lapulnak az ugrásra kész szörnyek. Azt nem tudják csak, hogy ebben nincs semmi különös. A szörnyek is csak a munkájukat végzik.
Monstropolis a legkülönbözõbb féle szörnypopulációknak ad otthont, akik mindannyian az összegyûjtött emberi sikolyokból nyert energiából élnek. A város leghatalmasabb sikolyfeldolgozója a Szörny Rt.. A szörnyekbõl válogatott szupercsapat minden éjjel átlopódzik a földi világba, hogy összeszedje a megrémisztett gyerekek sikoltásait. A szörnyek tudomása szerint az embergyerek mérgezõ, tehát veszélyes dolog vele közelebbi kapcsolatba kerülni. 
A cég feje, Henry J. Waternoose, hamarosan vészes energiahiánnyal szembesül, mert a gyerekek valahogy nem félnek úgy, mint azelõtt.
A vállalat legjobb munkása James P. Sullivan, azaz Sulley, a nyolc láb magas, bordó pöttyökkel és szarvakkal ékesített, kékeszöld testû tünemény. Rém  jó asszisztense és legjobb barátja a küklopsz-szerû, citromzöld Mike Wazowski, akivel együtt élvezik az életet. Sulley a csúcson, nincsenek ellenségei, kivéve talán azt az irtózatos, kaméleonszerû, csúszómászó Randall Boggsot, a mindig második ijesztgetõt. Mialatt  Mike Celianak, az rt. recepciós kisasszonyának teszi a szépet, valami furcsa dolog történik Randall körül.
Egyik éjjel Sulley órák múltán is a "rémület emeletén" találja magát, és észreveszi, hogy a saját, különbejáratú wc-ajtója nem tért vissza a helyére. Kinyitja az ajtót, hogy utánajárjon a dolognak, és véletlenül beenged a szörnyvilágba egy emberi teremtményt, egy kislányt. Sulley próbálja legyõzni a gyerektõl való félelmét és igyekszik helyrehozni a dolgokat, de minden csak egyre rosszabbra fordul. Mike-kal hazaviszik a gyereket, hogy amíg lecsendesedik a helyzet, kieszelhessenek valami tervet. Másnap abban a reményben érkeznek meg a gyárba a szörnynek maszkírozott Booval, hogy megtalálják az ajtót, amelyen át biztonságosan visszaküldhetik a kislányt saját otthonába, mielõtt bárkinek is szemet szúrna a jelenléte.
Tudtukon kívül, véletlenül fedezik fel az energiatermelés fokozására szõtt aljas összeesküvést és észreveszik, hogy a "haladás" útjában állnak.
 

A FIGURÁK ÉLETRE KELTÉSE, AVAGY HOGYAN ÖNTSÜNK LELKET A SZÖRNYEKBE?

Pete Docter rendezõ, rajzfilmes múltjából adódóan, nagyon jól tudta, hogyan kell együtt dolgozni egy ilyen stábbal. A két vezetõ animátor, Glenn McQueen és Rich Quade pedig minden segítséget megadott Docternek ahhoz a vállakozáshoz, amit a több mint harmincöt rajzolóból álló team összefogása és irányítása igényelt. "Glenn és Rich képesek voltak mindenkit átlendíteni a nehézségeken, addig bökdösni az embert, amíg az illetõ olyat tudott magából kihozni, amit sose gondolt" û meséli Docter.
McQueen és Quade tevékenyen részt vettek a modellezõ részleg munkájában. Az animációs programok eszköztárát olyan új vezérlõrendszerekkel bõvítették ki, amelyek nagyobb választékot kínálnak a grafikusnak, illetve lehetõvé teszik a finomabb, kidolgozottabb mozdulatok érzékeltetését. 
A régebbi produkcióknál a rajzoló hiába vonzódott egy adott rajzfilmfigurához és vált annak szakavatott ismerõjévé, általában sorozatban kellett gyártania a különbözõ karaktereket. A mostani filmnél azonban az animátorok specialistaként dolgoztak, akikhez tanácsért, javaslatért fordulhatott a többi grafikus a mozgás, a személyiség stb témaköreiben.
 "Azt a rendszert, hogy minden fontosabb figura kidolgozására egy-egy animátor lett kijelölve, inkább a gyakorlat, mintsem egy tudatos döntés alakította ki û mondja McQueen. û Néhány rajzoló annyit bajlódott egy adott figurával, hogy bolondság lett volna más munkát rájuk bízni. Végül mindenkihez kiválasztottunk egy-egy megformálandó karaktert, mintha csak szereplõválogatás lett volna egy igazi filmhez."

Sulley

Sulley figuráját John Kahrsra bíztuk.
 "Nem mondhatnám, hogy egy óriási, szõrös fickó volnék, mégis rengeteg hasonlóságot fedeztem fel Sulley és énköztem û meséli Kahrs. û Jóval alacsonyabb és kiegyensúlyozottabb személyiség vagyok. Azt hiszem ezért jelöltek ki engem erre a feladatra. Alapjában véve, azt hiszem, illik hozzám, és én is õhozzá." 
"Már elsõre éreztem, hogy Sulley nem az a majom vagy gorilla típus û folytatja a rajzoló. û Nem az a melldöngetõs, izomagyú fajta, és egyébként sem négykézláb közlekedik. Felegyenesedve jár, és inkább hasonlít egy erõs medvéhez, mint egy gorillához. Nagy kihívás volt õt nem egy nehézkes valakiként, hanem egy energikus, magabiztos alakként elképzelni. Végül a Mike-hoz való viszonya segített rávilagítani igazi énjére, mutatta meg valódi erejét és mozgékonyságát. Õ a többiek között az igazi nyerõ. John Goodman hangja is nagyban hozzájárult a figura finomításához. Az õáltala közvetített emocionális karakter hatására alakítottam  pl. Sulley arcjátékán, szemöldökének mozgásán."
"Az volt ebben az egész Sulley-históriában a csavar, hogy a súlyosság érzetét fenntartva kellett a figurát nem komótosan mozgatni û teszi hozzá Quade. û Ha viszont lelassítod a cselekvést, a film letargikussá válik. Meg kellett találnunk az útját-módját, hogy egyszerre legyen nagydarab, mozgékony és mulatságos. Például a gyors szemvillanások vagy a sietõs kézmozdulatok nagyon alkalmasak ennek az érzékeltetésére. A haj, a szõrzet lendületessége, amit a másik csoport dolgozott ki, ugyancsak segítettek a könnyedség kommunikálhatóságában."

Mike
Mike Wazowskit Andrew Gordon keltette életre.
"Meghallgattam Mike, azaz Billy Crystal dialógusait és azonnal rájöttem a figura nyitjára û kezdi Gordon. û Tipikus keleti parti, new york-i karakter. Én Jerseyben nõttem fel, egy csomó õrült rokonnal körülvéve, akik mind azokkal az iszonyú széles, modoros mozdulatokkal gesztikuláltak beszéd közben. Mike olyan ismerõs volt, hogy nem jelentett túl nagy nehézséget összeraknom õt a gondolataimban."
"Mike tulajdonképpen olyan, mint egy hatalmas szemgolyó û folytatja Gordon. û A feje maga a teste, a teste pedig ...... leginkább egy fejre hasonlít. Közeli videofelvételeket készítettem a saját szemgolyómról, hogy lássam, mit csinál a szem, mikor felfelé néz, hogyan reagál a szemhéj, hogyan árulja el a szem mozgását. Az olyan apró dolgok, mint a pupilla szûkülése és tágulása, nagyon fontossá váltak."
 "Mike megoldásának kulcsa végül a nagyon vonzó és kerek szájforma megtalálásában rejlett û teszi hozzá Gordon. û  Egy ilyen arc, amin ekkora szem és száj van, olyan mint egy céltábla. Odavonzza a szemedet. Még amit tehettünk, hogy a szeme körül egy maszkszerû struktúrát alakítottunk ki, ami valamit finomít az arcon. A szeme fölé kanyarított egy darab szemöldök  valójában kettõ helyett játszik."

Boo
Az embergyerek megrajzolásával kapcsolatban McQueen-nek eleinte komoly aggályai voltak. "Mindenki tudja, hogyan mozog egy kislány, és én, mint egy háromesztendõs gyerek apukája tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ha nem csináljuk meg tökéletesre Boo figuráját, a közönség nem fogja bevenni û meséli. û Tudtam, hogy meg kell ragadnunk valahogyan azt a gyerekekre jellemzõ, teljesen céltalan izgést-mozgást, azt a rettentõ energiát igénylõ állandó "csinálást". Szerencsére Pete-nek is van két saját gyereke, úgyhogy pontosan tudta, mirõl beszélünk."
Boo figurája végül Dave Devan feladata lett. "Mióta a Pixarnál dolgozom, Booval volt a legnehezebb dolgom û magyarázza Devan. û Kicsit karikírozott, kicsit szatírikus, mégis hihetõnek kell lennie. Nekem nincs gyerekem, de sok idõt töltöttem az emberi viselkedés tanulmányozásával. Sok grafikus szokta elhozni a gyerekeit munka után a stúdióba, és egyszer Mary Gibbs, aki Boonak kölcsönzi a hangját, is eljött hozzám az irodámba. Zselés cukorkát majszolt és túlcsordult benne az energia. Unokahúgom és unokaöcsém is remek tanulmány volt. Sokat segített, hogy megfigyelhettem a stúdió nyílt napjaira özönlõ gyereksereget, hogyan sétálgatnak, hogyan hatnak egymásra, mi kelti fel az érdeklõdésüket, hogyan viselkednek, ha valaki beszél hozzájuk."
"Legalább kilencszázszor változtattunk az animáción, mire az arc olyan kifejezõ és valóságos lett, amilyet akartunk û folytatja Devan. û A végeredmény teljesen elbûvölt. Mary elõadása is nagyon inspiratív volt. A hangja csodálatos volt és nagyszerû volt vele dolgozni. Mary igazi játékos gyerek, és a karakterhez éppen ilyenre volt szükségünk."
"A vágó által beválogatott hanganyagok szuperül mûködtek, és mindig nagyon megnevettették a rajzolókat, fõleg azokat, akiknek van gyerekük û teszi hozzá McQueen. û Azt megérzi az ember, ha valami zseniális, ha egy színész vagy egy elõadómûvész érzi a szerepet. Sikerült megfognunk a "háromévesség" lényegét, ami nekünk is sok mulatságos órát okozott."

Randall Boggs és Henry J. Waternoose
"Randall Boggs a nyolc végtagja miatt nem volt egy egyszerû eset û meséli McQueen. û Néha mind a nyolc lábán áll, néha meg csak négyet használ. Ráadásul nagy, hosszú farka van. Technikai szempontból nehezen kivitelezhetõnek bizonyultak azok a jelenetek, amelyekben minden végtagja szerepet játszik, viszont mozgásának természetesnek, a képnek pedig átláthatónak kellett lennie. Steve Buscemi hátborzongató hangja nagy segítségünkre volt a figura életre keltésében."
"James Coburn hangja hasonlóképpen jó munkatársnak bizonyult û folytatja. û Keresve se találtunk volna jobbat. Barátságos, öreguras orgánuma nagyon jól passzolt Henry J. Waternoose  figurájához. Az animátor szemszögébõl egy ilyen hang a lehetõségek kimeríthetetlen tárházát nyújtja."

MONSTROPOLISBAN: A LÁTVÁNY MÛVÉSZI TERVEZÉSÉRÕL ÉS KIVITELEZÉSÉRÕL

A szörnyek világának kitalálása és kidolgozása szolgált a rajzolók legnagyobb örömére. Itt végre szabadjára engedhették a fantáziájukat. Docter, Lasseter és a sztori-csoport irányításával, Harley Jessup és Bob Pauley látványtervezõk álmodták filmre Monstropolist és az emberek világát, amelyet Tia Kratter és Dominique Louis mûvészeti vezetõk festettek ki, világítottak be, és népesítettek be különbözõ kellékekkel.
"A mozgó és beszélõ épületekkel kezdtük, és csináltunk jónéhány bizarr architektúrát û kezdi Docter. û John Lasseter arra igyekezett rávenni minket, hogy gondolkodjunk sokkal felismerhetõbb, átélhetõbb szörnyvilágban. Hogy a városok hasonlítsanak saját lakóhelyeinkhez, csak éppen legyenek szörnyek számára tervezve. Az õ óriási épületeik kõbõl és acélból készültek, hiszen három tonnás lakók lakják õket. Minden tárgynak, az ajtótól a telefonon át az autókig, többfunkciósnak kellett lennie, hogy a nyolc láb magas éppúgy tudja használni, mint az, aki csak tízcentisre nõtt."
Kezdésnek Jessup és Pauley rengeteg helyi gyárépületet, finomítót, üzemet és egyéb ipari létesítményt vettek szemügyre, hogy ötleteket merítsenek vázlataikhoz. Lasseter nyaggatására még Pittsburghbe is elmentek, hogy a saját szemükkel lássák, milyen is egy régi iparváros.
 "Magát a gyárépületet a hatvanas évek modernista stílusában képzeltük el, a környezõ város házait pedig száz évesnél is régebbinek û magyarázza Jessup. û Az ötlet a következõ volt: a századfordulón épült gyárat lerombolták, és ezt az újat a hatvanas években húzták fel a gazdasági fellendülés csúcspontján. Így a szörnygyár ma már negyven éves, kicsit megkopott, kicsit lehasznált. A város energiahiánnyal küszködik, és az üzlet sem megy úgy, mint régen. Ezt a történetet végig szem elõtt tartottuk a tervezés alatt."
"Nagyon élveztük az egész futószalagos szisztémát megcsinálni û teszi hozzá Pauley. û A mumusok levesznek egy ajtót a szalagról, és ha odaillesztik egy átjáró helyhez, az ajtó onnan az emberek világába nyílik. Ugyanezen az ajtón át tudnak hazatérni a zsákmányolt sikítással. Nekünk a design-nal fenn kellett tartanunk ezt a varázslatot, hogy az ajtó tényleg átjáró egy másik világba, és hogy ezeknek a szörnyeknek valóban sikolyokat kell gyûjteniük."
"Azt akartuk, hogy a filmben a szörnyek legyenek a legszínesebbek, ezért a különbözõ hátterekhez, mint a város, a gyár stb., finomabb, pasztelles árnyalatokat választottunk û magyarázza Jessup. û Az élénkebb színeket a szereplõk számára tartottuk fenn, így jól el lehet õket különíteni. A nagyon konkrét színeket és a világos minõségeket a legdramatikusabb helyzeteknél használtuk."
"Sulleyhez vagy hat festményt készítettem, hogy hogyan is nézzen ki a szõre û emlékszik Kratter. û Megnéztem egy csordányi állatot: lámát, jakot, birkát, kecskét és medvét. Végül valami csapzott szõrféleség mellett döntöttünk. Petenek fontos volt, hogy a figura megõrizze a játékosságát. Nem akarta hogy Sulley szokványosan nézzen ki. Mi szerettük volna, ha egy kedves, nagy mackóra hasonlít. Miután újra átnéztük a néhol leopárdra, néhol pedig zsiráfra emlékeztetõ, különbözõ gyümölcsösrágó-színekben pompázó vázlatrajzokat, Pete úgy döntött, hogy Sulley kékeszöld lesz, bíbor pettyekkel."
"Mike eredetileg narancssárga volt, amíg John Lasseter azt nem mondta, hogy úgy néz ki, mit egy kezes-lábas gyümölcsgerezd û meséli Kratter. û A film készítése alatt többször volt bordó, majd pokoli piros, aztán végül a citromzöldnél maradtunk. Ez a megoldás látszott legjobban passzolni Sulley kékeszöldjéhez, és szépen is egészítik ki egymást."

ÚJÍTÁSOK A KOMPUTER ANIMÁCIÓBAN: SZÕRZET, RUHÁZAT, ATMOSZFÉRIKUS HATÁSOK

"A Szörny Rt. (Monsters, Inc.) két fõ figurája a nagy szõrõs szörnyeteg és a kislány. A gyerek a film legnagyobb részében pólót visel. Hamar rájöttünk, hogy csinálnunk kell valamit a szõrzet meg a ruha ábrázolásával, mert pont ez a két dolog az, amit eddig nem sikerült számítógéppel maradéktalanul megrajzolni. A hajak, bundák és ruhák mozgását nem elkülönítve, részletekben dolgozták ki a tervezõk, hanem a karakter részének tekintett külsõ (szõr, haj, ruha) a karakter belsõ dinamikáját és sajátosságait figyelembe véve készült el"û magyarázza Porter.
"Ez több problémát vetett fel: hogyan illeszkedik a szõrzet a testhez, hogyan tapad össze és miként mozog a szõrzet, hogyan lehet ezt a számítógép eszközeivel visszaadni? Testhezálló legyen-e a trikó, amit a kislány visel, és kövesse a test mozgását, vagy éljen önálló életet, ami alatt felsejlik az emberi  torzó? A Toy Story 2-ben a hagyományos, az emberi test mozgását automatikusan követõ ruhaábrázolást választottuk. A Szörny Rt.-ben (Monsters, Inc.) a ruha függetlenedik a viselõjétõl, ami jobban közelít a valósághoz û folytatja Porter. û A Pixar ügyel arra, hogy a technikai újítás mindig gyarapítsa a mûvészeti értéket. Minden modell, amit megtervezünk, minden felszín, amit megformálunk, minden jelenet, amelyet leforgatunk a mûvészi minõséget és a történetet szolgálja."
A David Baraff és Andy Witkin vezette technikai fejlesztõ csoport egy Dynamics Systemnek  elnevezett új rendszert dolgozott ki a fizikai mozgások jobb megfigyelésére és szimulálására. Ezt alkalmazták késõbb a megrajzolt figurákon, így a rajzolók törõdhettek a saját dolgukkal, nem kellett aggódniuk elképzeléseik technikai megvalósíthatósága miatt. Õk a szõrõs szereplõk kopasz ill. csupasz változataival dolgoztak, Boo esetében pedig az animációra késõbb került rá a trikó.
"Komoly feladatot adott még a szõrzet más anyagokkal ill. tárgyakkal való találkozásának modellezése û teszi hozzá Fong. û Amikor Sulley átrohan a szobán és a sok berendezési tárgy átfésüli és összeborzolja a szõrét, hát azt elég kemény volt megcsinálni. Vagy amikor megragad valamit, vagy összecsapja a kezeit, mitõl függ, hogy a haj visszalibben-e, vagy a megérintett tárgytól függõen reagál a mozdulatra? Végül minden hajszál külön kidolgozása helyett egy-egy jellegzetes mintát alkottunk meg, amolyan patterneket, amelyek meghatározzák az adott felület mozgását."
A hitelesebb ábrázolás érdekében külön csapat foglalkozott a fény, és egy másik az árnyék játékával a hajon, szõrön. Az "árnyékcsoport" feladata volt a különbözõ hangulatkeltõ hatások kidolgozása is. "Egy teljesen új módszert találtunk ki a köd, a füst, a gõz és más, különleges atmoszférát teremtõ hatások megrajzolására. Módszerünket direkt erre a filmre fejlesztettük ki, és csodálatos hangulatot ill. újszerû vizuális élményt sikerült vele nyújtanunk a nézõknek. A hó ábrázolása azért így is nagy kihívást jelentett" û emlékszik Sayre.
Jean-Claude Kalache fõvilágosító kulcsszerepet játszott ebben a technikai bravúrban. "Egy szõrös figurán beállítani a fényhatásokat sokkal nehezebb, mint egy mûanyag játékon û magyarázza Kalache. û A rajz ugye síkbeli dolog, és az árnyékok teszik háromdimenzióssá. Ki kellett találnunk az egyes hajszálnak a szomszédos hajszálra vetett árnyékának ábrázolási lehetõségeit. A hajszál alapjában véve annyira vékony, hogy szinte nincs is árnyéka. Ezt az idõigényes problémát valami anyagilag és józan ésszel is belátható idõn belül meg kellett oldanunk."  
 "A másik ötlet a fények ábrázolására a tónusok számának emelése volt. Így pl. egy reflektor fénye hajszálnyi finom árnyalatokkal gazdagodik, a meleg sárgától a barackszínen át a narancssárgáig. Ha nézed egy fénysugár mozgását a falon, három vagy négy színt is láthatsz az eddigi egy-kettõ helyett. Ez egyszerre stilizált és mégis valóságos. Egy olyan helyszínnek, mint a "rémület emelete", ahol ötszáz fényforrás van, ez a technika valódi mélységet ad. A ködben felkapcsolt lámpák fényében kialakuló ködnyalábokhoz hasonló, atmoszféra-teremtõ elemek mind hozzájárulnak a történet hatásosabb elmeséléséhez."
A rengeteg technikai újítás ellenõrzésére, a jelenetbe kerülõ kész figurák, effektek, mozgásmodellek stb. összegyûjtésére és a forgatásra való elõkészítésére egy külön csapatot állítottak fel. A "Shot Department" az utolsó simítások elvégzésére lett kitalálva, elkerülendõ az esetleges hibákat, pótolva a hiányosságokat.
"Alapjában véve az volt a dolgunk, hogy összefogjuk és szervezzük a filmen dolgozó különbözõ csoportok munkáját û magyarázza Susman. û Ehhez  a filmhez egy teljesen új típusú cselekvési tervet kellett készíteni. Ez biztosította az egyes részlegek munkájának folyamatosságát, és a felesleges vagy hibás dolgok törlését a végsõ koncepcióból.  A forgatás technikai vezetõje volt az, aki mindenkivel tárgyalt, aki mindig tudta: kinek mikor, hol kell lennie, melyik effekt melyik mozgáspanellel, melyik figurával szerepel stb. Tudta, mi hiányzik még, és azt kitõl kell megszereznie; ha pedig minden rendben elkészült, õ kiáltotta, hogy "Csapó!"."
 

RANDY NEWMAN ZENEI KÖZREMÛKÖDÉSÉRÕL

Randy Newman és a Pixar negyedik közös munkája a Szörny Rt. (Monsters Inc.). A filmzene egyik legszebbb része a negyvenes évek bigbandes zenei világát felelevenítõ darab, a másik pedig a záródalnak is nevezhetõ "If I DidnÆt Have You" címû szám, amit nem más ad elõ, mint a csodálatos John Goodman és Billy Crystal kettõs..
"Csodálom Randy mûvészetét û mondja Lasseter. û Hihetetlen humorérzéke éppúgy átitatja dalait, mint nagy szíve és érzékenysége.  Zenéjének óriási emocionális töltete van. Azt hiszem, ehhez a filmhez írta eddigi legszebb slágereit. Nagyon komolyan vette a szörnyek világát: igazi veszélyekrõl mesél, és soha nem ereszkedik le a film,vagy a közönség szintjére."
"Jelenetrõl jelenetre végignéztük Randyvel a filmet, és én elmondtam neki, hogy hol milyen hangulatot akartunk érzékeltetni û meséli Docter. û Egy nagyon fontos dolgot tanultam John Lassetertõl: hogy a világítás és a zene az a két nagyon erõs kifejezõeszköz, amivel a leginkább lehet û tudatosan és érzelmileg û hatni a közönségre. Randy zenéje úgy tud kedves és szívszaggató lenni, hogy közben nem érzelgõs. Filmünk minden fontosabb szereplõjéhez egy-egy rá jellemzõ zenei témát írt. Sulleyé kicsit heroikus, míg Mike-é egy kicsit jazzes, fafúvosokkal."
A Szörny Rt. (Monsters Inc.) zenéjének egyediségét a nem mindennapi  hangszerek szerepeltetése adja. A basszusharmonika, a tangóharmonika, a marimbák, a cimbasso (átmenet a tuba és a harsona között), a basszusoboák és szakszofonok kavalkádja teremti meg a szokatlan hangzást. 
"Minden kép más-más hangulatot áraszt, amit a zenének is érzékeltetnie kellett û magyarázza Newman. û Akárcsak a normális világban, csak itt éppen szörnyek laknak. Reményeim szerint a zene emeli a filmkockák érzelmi telítettségét és elõkészíti a történet veszélyes fordulatait. A Pixar nagyon ad a filmjei muzsikájára, úgyhogy meg kell ütnöm azt a szintet, amit õk felmutatnak. Johnt és Pete-t nagyon jó szakembereknek tartom, és a Toy Story-filmek is a legsikerültebb munkáim közé tartoznak."
A záródalról mondja Billy Crystal: "John és én remekül szórakoztunk a felvételen. Randy igazi géniusz, és a dal csodálatosan érzékelteti a Mike és Sulley közti kapcsolatot. Egy csomó ember nem is tudja, hogy John régebben Broadway-musicalekben szerepelt. Én is tanultam egy kicsit énekelni, úgyhogy nagyon élveztük a stúdiómunkát."
"Randy Newman a kedvenc ma is élõ dalszerzõm û mondja John Goodman. û Mindig is nagy rajongója voltam. Gyönyörûek a dalai, és ehhez a filmhez kifejezetten szép, a barátságról mesélõ muzsikát írt. Eleinte féltem a vele való találkozástól, meg hogy egy ilyen híresség elõtt kell énekelnem, de aztán minden olyan egyszerûen ment."
 

A FILM KÉSZÍTÕI

PETE DOCTERnek (rendezõ/történet) a Szörnyek Kft. (Monsters, Inc.) az elsõ rendezése.

JOHN LASSETER (executive producer) filmjei: Toy Story- Játékháború (Toy Story); Egy bogár élete (A BugÆs Life); Toy Story 2; "Lady and the Lamp"; "Nitemare"; "The Fox and the Hound"; "MickeyÆs Christmas Carol"; Tron, avagy a számítógép lázadása; "Luxo Jr."; "RedÆs Dream"; "Tin Toy"; "Knickknack"; Ifjú Sherlock Holmes és a félelem piramisai (Young Sherlock Holmes).

ANDREW STANTON (executive producer/forgatókönyv) filmjei: Toy Story- Játékháború (Toy Story); Egy bogár élete (A BugÆs Life); "Somewhere in the Arctic"; "A Story"; "Luxo Jr. in Surprise/Light and Heavy"; Sesame Street; "The New Adventures of Mighty Mouse". 
Most készülõ filmjét, a "Finding Nemo"-t, várhatóan 2003 nyarán mutatják be.
RANDY NEWMAN (zene) Toy Story- Játékháború (Toy Story; Egy bogár élete (A BugÆs Life); Toy Story 2; Pleasantville; Babe: kismalac a nagyvárosban (Babe: Pig In The City);  Az elõadás (Performance); "Cold Turkey"; Ragtime; Õstehetség (The Natural); A három amigo (Three Amigos); Vásott szülõk (Parenthood); Avalon; Lapzárta (The Paper); Maverick-Halálos póker (Maverick);  Michael; "James and the Giant Peach"; "Cats DonÆt Dance".