Malena
MALÈNA

A forgatókönyvet Luciano Vincenzoni novellája alapján
Giuseppe Tornatore írta
operatõr Koltai Lajos
vágó Massimo Quaglia
zeneszerzõ Ennio Morricone
látványtervezõ Francesco Figeri
díszlettervezõ Bruno Cesari
jelmeztervezõ Maurizio Millenotti
producer Harvey Weinstein és Carlo Bernasconi
rendezte Giuseppe Tornatore
 

Szereplõk:

Malena Scordìa............à.à........................................Monica Bellucci
Renato Amoroso .......à..............à.............à..........Giuseppe Sulfaro
Renato apja..........................à...................................Luciano Federico
Renato anyja......................................................................Matilde Piana
Bonsignore professzor......à......................................Pietro Notarianni
Nino Scordìa......à.....................................à.............Gaetano Aronica
 
 

  13 éves voltam. 1941 tavaszán pillantottam meg õt elõször...
Pontosan emlékszem a napra, mert miközben Mussolini
hadat üzent Franciaországnak és Angliának,
akkor kaptam meg az elsõ biciklimet.
û Renato Amoroso

  Malena a leggyönyörûbb nõ Castelcuto álmos városában, valahol a napfényes szicíliai tengerparton. Férjét messzire sodorta a háború, õ pedig ismeretlenként járja az utcákat. Minden lépését a helyi férfiak éhes pillantása és feleségeik irigy pletykálkodása kíséri. Kerékpáros kamaszok erednek a nyomába, csak hogy kivételes szépségében gyönyörködhessenek. E fiúk egyike a 13 éves Renato Amoroso, aki számára az ártatlan vágyakozás lassan megszállottsággá válik.
 A moziban látott románcok hatása alatt álló Renato lesz Malena titkos árnyéka, aki minden érzéki mozdulatát szemmel tartja. Életének legapróbb pillanatai is óriásira nõnek a fiú túlfûtött érzékiségében. Szülei minden tõlük telhetõt megtesznek, hogy véget vessenek ennek a äbûnös és egészségtelen" viselkedésnek û bedeszkázzák Renato szobájának ablakait, elviszik paphoz, ördögûzõhöz és végül egy örömlányhoz is û Renato szakadatlanul figyelõ tekintetét mégsem sikerül elszakítaniuk Malènától. Õt figyeli akkor is, amikor megözvegyül, amikor a helyiek elfojtott paráznaságának és dühének áldozatává válik a Castelcutón végigsöprõ érzelmi és érzéki vihar közepette.
 Amikor Malènát apja kitagadja, bíróság elé hurcolják és jövedelmétõl megfosztva magára hagyják, Renato szembesül a hely elzárt társadalmának átkos természetével. Mikor minden elveszettnek tûnik, összeszedi a  bátorságát, és felelõsségét vállalva úgy dönt, õ lesz Malena megmentõjeà
 

 A FILM KÉSZÍTÉSÉRÕL

A Malena filmre vitelének gondolata a Cinema Paradiso elkészítése óta foglalkoztatta Giuseppe Tornatorét. Malena és Renato történetét egy novellából ismerte meg, amelynek szerzõje Luciano Vincenzoni, az olasz mozi veterán forgatókönyvírója volt, aki több mint 100 filmet írt - olyanokat mint A jó, a rossz és a csúf és az Egy marék dinamit. A Malena mesés történetét saját élményei alapján írta, a II. világháború alatt ugyanis szülõvárosának békéjét alaposan fölforgatta egy asszony feltûnése, akinek szépsége olyan hatással volt rá, hogy azt máig nem felejtette el.
 Tornatore fantáziáját azonnal megragadta a történet, különösen azért, mert egy fiú szemén keresztül láttatta az eseményeket, aki az asszony figyelése közben ébred rá a szerelem, az álmok és a felelõsség értelmére, és közben saját maga is megváltozik. äA Malena két ember felnõtté válását meséli el: egy fiú férfivá érik, egy leány pedig asszonnyá. A drámát pedig a jó és a rossz örök konfliktusa váltja ki" û mondja Tornatore.
 A novellát évekig õrizte a fiókjában, mígnem egy szép napon rá nem talált arra a nõre, aki képes lenne megjeleníteni Malena szinte misztikus lényét. Így lett Monica Bellucci a film múzsája. Vincenzoni novelláját Tornatore maga dolgozta át forgatókönyvvé, a történetet átemelte arra az olasz tájra, amelyet legjobban ismert, szülõföldjére, Szicíliába. Hozzáadta látásmódjának jellegzetes stílusjegyeit, finom megfigyeléseit, a játékos humort, a szívszaggató nosztalgiát és a mozi ihlette ábrándokat.
 A Malènában ódát akart írni a szépség hatalmáról, amely egyaránt képes a legjobbat és a legrosszabbat kiváltani az emberekbõl. Az õ Malènája olyan, amilyenné mások teszik aszerint, hogy imádják, bántják, vagy éppen szívbõl szeretik, mint Renato Amoroso. A fasizmus idején a sors játékszerévé válik, de ahogy beköszönt a béke, Renato szemében õ lesz a remény szimbóluma. Lelkesedésében Tornatore 33 nap alatt megírta a forgatókönyvet, ami alatt alig lépett ki Palermo melletti családi házából.
 äA történet pontosan olyan volt, mint amit Giuseppe Tornatorétól vártunk és reméltünk û mondja Harvey Weinstein producer. û Malena és Renato történetének elemi ereje, csintalan humora, álomszerû érzékisége és a háború hatása egy közösség életére mesterien szövõdnek egy hatalmas, mégis bensõséges eposszá."
 

A SZEREPOSZTÁSRÓL

 Giuseppe Tornatore már jóval a Malena forgatásának megkezdése elõtt tudta, hogy a címszerepet Monica Bellucci fogja játszani. Az arcáról sugárzó érzékiség és büszke, magabiztos viselkedése tette õt tökéletessé a szerepre, amelyet saját tapasztalataival is gazdagíthatott, hisz õ is a falu szépe volt szülõhelyén.
 Bellucci falusi lányból vált országszerte híres modellé, így pontosan tudta, mit jelent az, ha egy nõ a férfiak éhes pillantásainak és elképzeléseinek tárgyává válik. Számára a legnagyobb kihívást az jelentette, hogyan érzékeltesse Malena sebezhetõségét. äModern, független nõ vagyok, nehéz volt elfogadnom azt, ahogy Malènával bántak û mondja Bellucci. û Aztán sikerült megértenem, hogy azért tûri el mindezt, mert tartoznia kell valahová."
 A nagy kutatómunkát a stáb számára az ifjú Renato Amoroso szerepének betöltése jelentette. Olyan fiúra volt szükségük, aki puszta megjelenésével hihetõvé teszi ennek a megszállott szerelemnek minden humorát és pátoszát. äAzzal kezdtük, hogy megnéztük vagy 2000 szicíliai fiú fényképét û emlékszik vissza Alberto Mangiante, Tornatore elsõ rendezõasszisztense. û A legnagyobb problémánk az volt, hogy a srácok mind vakációzni voltak, úgyhogy a tengerparton folytattuk a keresést, olyan helyeken, ahol fiatalok fordulnak meg. Olyan valakit kerestünk, aki hihetõ, aki hiteles, akin látszik, hogy okos, élénk, jó megfigyelõ, akinek a szeme tudja, mi a különbség a nézés és a látás között."
 A kutatásnak akkor szakadt vége, amikor Tornatore végül rábukkant Giuseppe Sulfaróra, egy 15 éves észak-szicíliai diákra, akinek a nagynénje küldte be a fényképét. äEgy csepp kétségem sem volt, hogy õ lesz az igazi û mondja Tornatore. û Olyan érett jellemnek ismertem meg, ami egészen rendkívüli."
 Fiatal kora ellenére, Sulfaro tökéletesen átérezte a Malena témáját. äSzerintem csodálatos dolog a távolból szeretni û mondja a történetrõl. û És nagyon tetszik, ahogy a film megragadja azt a pillanatot, amikor a fiú férfivá válik."
 Giuseppe Sulfaro, aki a forgatás után folytatta középiskolai tanulmányait, emlékszik, hogy mielõtt kiválasztották volna a szerepre, nagy Tornatore-rajongó volt, aki izgatottan várta, hogy láthassa a rendezõ újabb filmjét. äSoha  életemben nem hittem volna, hogy én is szerepelni fogok Tornatore következõ filmjében û meséli. û Ám õ olyan rendezõ, aki eléri, hogy a legnehezebb dolog is természetesnek tûnjék."
 

A FORGATÁSRÓL

 Az 1940-es évekbeli háborús hétköznapok filmes megidézéséhez Tornatore Az óceánjáró zongorista legendájának összeszokott stábját hívta munkatársaknak: Francesco Frigeri látványtervezõt, Koltai Lajos operatõrt, Maurizio Millenotti jelmeztervezõt és Bruno Cesari dekoratõrt. Aztán kiadta nekik a feladatot, hogy a filmnek úgy kell kinéznie, hogy rabul ejtse a szemet és megindítsa a szívet, akár äegy sor régi, fekete-fehér fénykép".
 Francesco Frigeri azzal kezdte a munkát, hogy útra kelt felkutatni azt a helyet, amely otthont tudna adni Castelcuto képzeletbeli városának. Több mint 60 szicíliai várost látogatott végig, mielõtt kiválasztotta volna azt, amelynek sajátja volt a kellõ báj és kopottság. äAz egyetlen város, ami olyan, mint amit Tornatore elképzelt, Siracusa volt û magyarázza Frigeri. û Gyönyörû, élettel teli hely, ami kisvárosnak tûnik ugyan, de van olyan nagy, hogy fogadni tudjon egy ekkora produkciót." Frigerit különösen a siracusai székesegyház elõtti fõtér nyûgözte le, amelynek szerinte äegyedülálló a perspektívája".
äMivel Renato folyton Malena után kémkedik, biciklivel folyton a nyomában van û folytatja Frigeri, û rengeteg a mozgás, ehhez pedig a gyönyörû, barokk Siracusa ideális hátteret nyújtott."
 A város költõiségét és Renato zaklatott álmait Tornatore Koltai Lajos operatõr segítségével jelenítette meg. Koltait leginkább az kápráztatta el, a szicíliai táj mennyire segít megfesteni a film keserédes színeit. äAhogy a délutáni fény rávetül a kõépületek homlokzatára û mondja, û lágy, meleg nyári érzést sugároz, mint egy gyermekkori álom vagy az emlékezés."
 A Siracusában töltött nyolc hét után a forgatás Noto barokk városában folytatódott, mintegy 30 kilométernyire keletre Szicília szigetén. A tél azonban gyorsan közeledett, így a forgatás utolsó napjaira û nyári napsütést keresve û a stáb Marokkóba költözött, ami tökéletes illúzióját keltette Szicíliának. äAz elsõdleges szempont az volt, hogy garantáltan jó idõnk legyen û mondja Mario Cotone producer. û Tudtuk, hogy Marokkóban a napsütéssel nem lesz gond."
 Tornatore nem gyõzi hangsúlyozni, hogy csak a részletekbe menõ pontossággal érhetõ el a varázslatnak és a valóságnak az a keveréke, amelyre filmjeiben törekszik. Tervezõi csapatával korabeli fényképek százait nézette végig, hogy minél hitelesebb képet kapjanak arról, milyen volt Szicília a 40-es években, amelyet az elszegényedés és a mindennapi küzdelmek éppúgy jellemeztek, mint a lelkesedés és a kitartás.
 A korhûség és a fantázia ötvözése különösen Malena ruháinak tervezésekor került elõtérbe, õ ugyanis egyáltalán nem úgy öltözködik, mint ahogy egy ifjú özvegyhez abban az idõben illett. äValódi gyönyörûség volt Monica Belluccit öltöztetni, û mondja Maurizio Millenotti jelmeztervezõ. û Jelmezeihez testének formái adták az ihletet.  A történetben Malena teste indítja be Renato képzeletét, a helyi asszonyok féltékenységét és férjeik vágyakozását. Testének látványa fontos szereplõje a filmnek, és így olyan sokat kellett láttatni belõle, amennyit csak lehet. Emellett persze nem akartunk elrugaszkodni a valóságtól. Ne feledjük, hogy háborús idõben járunk, amikor a nyomor és a szegénység határozták meg a normát. Az emberek általában szegényesen öltözködtek. Ezen határok között maradtam, és valódi korabeli ruhákkal igyekeztem kifejezni ennek a nõnek a végletes érzékiségét."
 Millenotti, Renatóhoz hasonlóan a negyvenes évekbeli filmekhez fordult ihletért. äMarina Berti színésznõt tekintettem referenciának, mert neki is hasonlóan érzéki volt a megjelenése, mint ahogy Tornatore Malènát elképzelte. Ahogy Malena jelleme fejlõdik a cselekmény során, úgy változik ruháinak hangulata is. Az elején ártatlan fehér, aztán özvegyi feketét ölt, de Renato képzeletében mindig rózsaszín szûrõn keresztül látni õt."
 Ami Renato jelmezét illeti, Millenotti és Tornatore a rövidnadrágtól a hosszúnadrágig való jelentõségteljes átmenetet akarták ábrázolni. äA szépség és a felnõtté válás a Malena témái û foglalja össze Millenotti, û mindvégig ezek határozták meg tervezõi munkánkat."
 Bruno Cesari dekoratõr, akit A tehetséges Mr. Ripley-ben végzett munkájáért Oscar-díjra jelöltek, szintén hozzájárult a múlt hiteles megidézéséhez. Korabeli rádiókészülékeket, a Mussolini beszédeinek közvetítésére használt hangszórókat, eredeti fasiszta plakátokat és a legkülönbözõbb üzletek jellegzetes berendezési tárgyait gyûjtötte össze a forgatáshoz.
 A múltba tett utazás másik fontos összetevõje a muzsika volt, amelyet Tornatore régi munkatársa, a világhírû Ennio Morricone komponált. A zene annyira fontos Tornatore számára, hogy ragaszkodik hozzá, hogy a forgatás kezdetekor már meg legyen írva, és így a színészek a jelenetek felvétele közben azt hallgathassák. Úgy véli, äez segít nekik átérezni a múltat."
 Tornatore elbeszélése szerint egy késõ délután vitte el a Malena forgatókönyvét Morricone stúdiójába, és két napra rá a megszállott komponista máris hallgatásra kész dallamokat tudott mutatni. äA filmben hallható motívumok egy része a szemem láttára született meg azon az elsõ néhány napon û mondja Tornatore. û Az õ muzsikája mindenkinek ihletet adott."
äA zene a Giuseppével való közös munkánkból született û mondja Morricone. û Azt tükrözi, mire ihletett ennek a fiúnak a története, aki egy szicíliai kisvárosban beleszeret egy gyönyörû nõbe. Miután elolvastam a forgatókönyvet, olyan zenét akartam írni, amely segíti a film lassú átmenetét komikusból és ironikusból súlyosan drámaiba."
 A film készítésének minden fázisában a fasiszta korszak valóságának pontos felidézése volt Tornatore célja, de ennél sokkal fontosabb volt megteremteni egy olyan világot, amelyben a képzelet szárnyalása és a lehetetlen utáni törekvés eredményre vezethet. äOlyan történetek érdekelnek, amelyek az embereket valami nagyon mély, ösztönös szinten érintik meg, amelyen a mesék még ma is ámulatba tudnak ejteni û vallja Tornatore. û A Malena ilyen történet."
 

A SZEREPLÕKRÕL

 MONICA BELLUCCI (Malena) modellként kezdte pályafutását, amikor joghallgató volt a Perugiai Egyetemen, és csakhamar az egyik legkeresettebb modell lett a nemzetközi színtéren. 1990-ben Dino Risitõl kapta elsõ szerepét a Vita coi figli címû tévéfilmben, elsõ mozifilmje pedig a La riffa volt Francesco Laudadio rendezésében. Kisebb szerepet kapott Francis Ford Coppola Drakulájában, majd számos olasz produkcióban játszott. Legutóbb Gene Hackman partnere volt az Under Suspicionben. 1996 óta férjével, a színész Vincent Castellel Párizsban él. Itt szerepelt egy Dolce & Gabana-reklámfilmben, amelyet Giuseppe Tornatore rendezett, és a rendezõ ekkor látta meg személyében Malena ideális megtestesítõjét.

 GIUSEPPE SULFANO (Renato) 16 éves, és a szicíliai Messinában középiskolai tanuló, elsõ filmje volt a Malena. Édesapja tanár, édesanyja háziasszony, családjában senki sem foglalkozott filmmel vagy színjátszással. Nagynénje küldte el a fényképét a Malena producereinek gondolván, a fiú tökéletesen megfelel a hirdetésben leírtaknak: ä12 és 15 év közötti szicíliai fiú, jókedélyû és barátságos". Sulfaro jelenleg tanulmányai befejezését tartja elsõ dolgának, de azt mondja, äha valaki szerepet ajánlana egy jó filmben, elfogadnám."
 

A FILMKÉSZÍTÕKRÕL

GIUSEPPE TORNATORE (rendezõ/ forgatókönyvíró) író-rendezõként eddigi leghíresebb filmje az Oscar-díjas Cinema Paradiso, amely a Malènához hasonlóan a képzelet hatalmáról és a felnõtté válás veszélyeirõl szólt. Tornatore 1956. május 27-én született Bagheriában, egy Palermo közeli kisvárosban. 16 éves korában a helyi líceum tanulójaként két színpadi elõadást is rendezett, Luigi Pirandello Bella vitáját és Edoardo De Filippo LÆarte della commediáját állította színpadra. Ugyanebben az évben Il carretto címmel rövidfilmet készített, amely felkeltette a RAI televízió figyelmét. Tornatore 1979-tõl dolgozott a televízióban, ahol számos dokumentum- és tévéfilmet készített. Nemzetiségek Szicíliában címû mûve az 1982-es Salernói Filmfesztiválon a legjobb dokumentumfilm díját nyerte el. 1986-ban készült elsõ játékfilmje, a La camorrista Ben Gazzara és Laura del Sol fõszereplésével, amely egy olasz újságírónak a maffiával való küzdelmérõl szólt. A film Nastro dÆArgento-díjat és a legjobb fiatal rendezõnek járó olasz Arany Glóbusz-díjat nyert. Franco Cristaldi, Fellini néhány jeles mûvének producere támogatta következõ filmjét, amely végül a világhírt hozta meg Tornatore számára. A Cinema Paradisót Szicíliában forgatták Philippe Noiret, Jacques Perrin és Salvatore Cascio fõszereplésével, a zenét pedig a Ennio Morricone szerezte, akivel a rendezõnek máig tartó együttmûködése kezdõdött el ebben a filmben. A Cinema Paradiso 1989-ben a Cannes-i Filmfesztiválon a zsûri különdíját nyerte el, majd 1990-ben Hollywoodban a legjobb külföldi film Oscar-díjával tüntették ki. A Felix-különdíjat és az 1991-es BAFTÁ-t a nemzetközi forgalmazás során világsiker követte. Tornatore harmadik filmje, a Mindenki jól van, a rendezõ szavaival äegy road movie-keserédes komédia-thriller", amelynek fõszerepét Marcello Mastroianni alakította. 1990 óta Tornatore alapítótagja a Philip Morris Cinema Projectnek, amelynek célja az olasz filmmûvészet klasszikusainak megõrzése. A következõ években olyan filmek restaurálásában vett részt, mint Luchino Visconti Vihar elõtt vagy Vittorio De Sica Fiúk a rács mögött címû klasszikusa. Következõ filmjét, a La domenica specialmentét 1991-ben forgatta, és ugyanebben az évben Francesco öccsével produkciós céget alapított Rómában. Az 1992-93-as tanévben esztétikát oktatott a Palermói Egyetemen, de közben volt ideje televíziós megemlékezést készíteni a maffia által meggyilkolt Giovanni Falcone bíróról. 1994-ben mutatták be Puszta formalitás címû filmjét Gerard Depardieu, Roman Polanski és Sergio Rubini fõszereplésével. 1995-ben következett a LÆuomo delle stelle, amely Velencében elnyerte a zsûri különdíját, majd a legjobb külföldi film Oscar-díjára is jelölték. Lo schermo a tre punte címmel ugyanebben az évben filmes antológiát készített Szicília ábrázolásairól. 1998-ban készült el elsõ angol nyelvû filmje, Az óceánjáró zongorista legendája Tim Roth fõszereplésével, és ugyanekkor tüntették ki az Olasz Köztársaság Commendatoréja címmel.

KOLTAI LAJOS (operatõr) Az óceánjáró zongorista legendájában már együtt dolgozott Tornatoréval. Szabó István operatõreként vált híressé, szinte minden nagy mûvénél õ állt a kamera mögött, az Oscar-díjas Mephistónál, az Oscar-jelölt Bizalomnál, a Redl ezredesnél. Legutóbbi közös munkájuk A napfény íze címû többgenerációs történet, amelynek fõszerepét Ralph Fiennes játszotta. Mintegy 50 filmet fényképezett Európában, olyanokat, mint a Megáll az idõ, az Angi Vera, az Örökbefogadás, a Hangyaboly, a Ménesgazda, az Ajándék ez a nap, a Macskajáték, az Adj király, katonát!, az Édes Emma, drága Böbe és a Hajnali háztetõk. Az Újvilágba Luis Mandoki hívta elõször a Gaby forgatására, késõbb együtt készítették A gyönyör rabjai, a Ha a férfi igazán szeret és a Most jövök a falvédõrõl címû filmeket. További amerikai munkái: Egy igaz ügy, Találkozás Vénusszal, Négykezes géppisztolyra, Hemingway és én, Szédült hétvége, Tengerre, tata! és Anya. 

FRANCESCO FIGERI (látványtervezõ) legutóbbi munkája Az óceánjáró zongorista legendája volt. A Bolognai Egyetemen hallgatott irodalmat és filozófiát, majd a Szépmûvészeti Akadémián tanult tovább. A díszlettervezést olyan produkcióknál tanulta, mint Alberto Lattauda Colombus-sorozata. Alig két évtizeden belül 37 film készítésében vett részt, melyek közül a legismertebbek a Latin vér, A király ágyasa, A Moro-ügy és a Piera története.

ENNIO MORRICONE (zeneszerzõ) a Malènában hetedszer dolgozik együtt Giuseppe Tornatoréval a Cinema Paradiso, a Mindenki jól van, a La domenica specialmente, a Puszta formalitás, a LÆuomo delle stelle és Az óceánjáró zongorista legendája után. Morricone csaknem 400 film kísérõzenéjét komponálta, és négy ízben jelölték Oscar-díjra, a Bugsy, az Aki legyõzte Al Caponét, A misszió és a Mennyei napok zenéjéért. Két brit akadémiai díjat kapott, az Aki legyõzte Al Caponét és a Cinema Paradiso muzsikájáért. Híressé a hatvanas évek spagetti westernjei tették, a legtermékenyebb zeneszerzõként döntõ szerepet játszott a mûfaj kialakulásában is. Leghíresebb munkái Sergio Leone filmjeihez készültek: Volt egyszer egy Vadnyugat, A jó, a rossz és a csúf, Egy maréknyi dollárért, Néhány dollárral többért, Egy marék dinamit. Morricone Rómában született, és a Santa Cecilia Akadémián tanult zeneszerzést. Elsõ munkája, Il federale 1961-ben készült. 1994-ben a Filmzene Megõrzésének Társasága életmûdíjjal tüntette ki. További híres filmjei: Volt egyszer egy Amerika, Huszadik század, A szicíliaiak klánja, Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, Az algíri csata, Õrült nõk ketrece, Hamlet, Kötözz meg és ölelj!, A velencei nõ, Célkeresztben, Õrület, Vatel, Ördögûzõ II., Aranyesõ Yuccában, A kilencfarkú macska, A jégsziget foglyai, Teoréma, A csalás gyönyöre, Örömváros, Zaklatás, Farkas, A Mars-mentõakció, Halálkanyar, A Stendhal-szindróma, Védõõrizet.