BILLY ELLIOT

forgatókönyvíró Lee Hall
operatõr Brian Tufano
vágó John Wilson
zeneszerzõ Stephen Warbeck
látványtervezõ Maria Djurkovic
jelmeztervezõ Stewart Meacham
producer Greg Brenman és Jon Finn
rendezte Stephen Daldry

Szereplõk:
Billy............à.à......................................................Jamie Bell
Mrs. Wilkinson.......à....à.....................à..........Julie Walters
Apa..........................à.............................................Gary Lewis
Tony....................................................................Jamie Draven
Nagyi......à........................................à.............Jean Heywood
Michael......à........................................à.............Stuart Wells
 
 
 
 

 äA tánc titka annyi, hogy mindenrõl szól, csak a táncról nem." û Martha Graham

 A Billy Elliot egy kisfiú önfelfedezésének története, aki véletlenül rájön, hogy mindennél jobban szeret táncolni. Nem adja fel a küzdelmet, hogy a kulturális sztereotípiákkal, családjának válságával és a bányászsztrájk nyomasztó légkörével dacolva az álmának élhessen.
 
 

A TÖRTÉNET

Amikor a 11 éves Billy (Jamie Bell) a bokszedzésen megpillantja a terem másik sarkában folyó balettórát, a mozdulatok varázsa többet nem engedi el képzeletét. Hamar balettcipõre váltja bokszkesztyûit, hogy titkon besurranhasson Mrs. Wilkinson óráira, aki jó szemmel felismeri Billy tehetségét.

 Eközben Billy apja (Gary Lewis) és bátyja, Tony (Jamie Draven), akik mindketten részt vesznek a bányászsztrájkban, csak nagy nehézségek árán tudnak kenyeret tenni a család asztalára. Keserûségük gátja akkor szakad át, amikor rájönnek, hogy a bokszedzésekre szánt pénzt Billy kevésbé férfias elfoglaltságra pazarolja. Amikor Billy nem járhat többé a balettórákra, marad a bánat nemrég elhunyt édesanyja és az aggódás az egyre szenilisebb nagymama (Jean Heywood) miatt. Iskolatársával, Michaellel (Stuart Wells) való barátsága egyre mélyebbé és õszintébbé válik, míg Debbie, Mrs. Wilkinson lánya eddig nem ismert érzelmeket ébreszt benne.

 Mrs. Wilkinson végül rábeszéli Billyt, hogy û ingyen û magánórákon taníthassa, és elárulja, mik a tervei vele: felvételire küldi a balettiskolába. Az intenzív felkészülés mindkettejüket alaposan próbára teszi, és amikor eljön a nagy nap, Billy - Tony összetûzése miatt a rendõrséggel - elszalasztja a felvételit. Mrs. Wilkinson a maga kezébe akarja venni a dolgok irányítását, megkísérli elmagyarázni Billy apjának, milyen nagy esélyt szalaszt el a fia, de a dühöngõ Tony - Billyt is megalázva - elzavarja a tanárnõt. 

 Billy a meg nem értettség feletti elkeseredését egy táncban beszéli el Michaelnek, de produkciójának véletlenül édesapja is szemtanúja lesz, akinek a földbe gyökerezik a lába fia teljesítményének láttán. Beleegyezik, hogy Billy még egy esélyt kapjon a londoni felvételin. Bányásztársainak segítségével apa és fia útra kelhetnek, hogy a fõvárosban próbáljanak szerencsét.
 
 

A FILM KELETKEZÉSÉRÕL

Greg Brenman, a Tiger Aspect drámaosztályának vezetõje izgatottan fogadta Lee Hall egyoldalas szinopszisát. äEgy bányászfaluban felnövõ kisfiú története, aki balettáncos akar lenni û fantasztikusan izgalmas ötlet." A forgatókönyvet Tessa Ross, a BBC Films munkatársa közremûködésével írták meg, és amikor Brenman késznek ítélte, felvette a kapcsolatot Jon Finn-nel, a WT² fejével. äLee forgatókönyve lendületes volt és megható, ugyanakkor nagyon mulatságos. Szerencsére Jonnak is éppúgy tetszett, mint nekünk, így együtt kérhettük fel Stephen Daldryt, hogy rendezze õ a filmet."

 Jon Finn producer 1996 óta dolgozik a Working Titlesnél, Natascha Wartonnal 1999-ben alapították meg a WT²-t azzal a céllal, hogy feltörekvõ írókat, rendezõket és producereket támogassanak Angliában. A Billy Elliot cégük elsõ produkciója, amelynek forgatását 1999 augusztusában kezdték meg.

 Stephen Daldry û aki jelentõs színházi sikereket tudhat maga mögött - filmrendezõként a Billy Elliottal mutatkozik be. äA forgatókönyv megragadott, az elsõ pillanattól világos volt, hogy én szeretnék a rendezõje lenni."

 Daldryt elsõsorban a történet témája ragadta meg. äÚgy gondolom, minden egyéni küzdelemmel könnyû azonosulni. Ebben az esetben egy kisfiúról van szó, akinek nehéz körülmények között kell kibontakoztatnia tehetségét. A közönséget ez saját gyermekkori küzdelmeire fogja emlékeztetni."

 A történethez az ihlet akkor érkezett, amikor Hall Amerikában élt, és saját gyermekkoráról írt. Az 1984-es bányászsztrájkról is meg akart emlékezni, ami számára a brit történelem egyik legmeghatározóbb pillanata volt a háború óta. äÁttételesen akartam róla szólni, azokat a közösségen belüli feszültségeket akartam ábrázolni, amelyek a sztájk kudarcához vezettek û mondja Hall. û A történet aztán már szinte megírta önmagát, ahogy megvolt a szorult helyzetbe jutott srác, aki nemcsak a családjával, hanem az egész világgal kerül szembe."

 A sztájk északkeleten mindenki életére kihatott. äOsztályharc volt ez, amelyben az állam mûködésbe lépett az emberek egy kis csoportja ellen. Olyan elkeseredett dühöt ébresztett bennem, ami a munkáim jó részére inspirálóan hatott" û mondja Hall. Utalásával Arthur Scargillre (a bányászsztrájk vezérére, aki a bányák bezárása miatt szállt szembe a kormánnyal) kulturális és identitásbeli kérdéseket vet fel, de tartózkodik a politikai állásfoglalástól. äHa volna bármi üzenet, az csak Arthur Scargill véleményét ismételhetné û magyarázza Hall, - amelynek az a lényege, hogy alkotni képes emberek maradnak parlagon csupán azért, mert mi, mint társadalom nem tudjuk, vagy nem akarjuk hasznukat venni, pedig szegényebbek leszünk ezáltal"

 Hall további kutatómunkát a Royal Ballet Schoolban folytatott, ahol olyan ifjú táncosokkal beszélgetett el, akik Billyhez hasonlóan kis falvakból érkeztek. A történet körülbelül egy évig érett, míg Hall más munkákkal volt elfoglalva, aztán egy lendülettel három hét alatt megírta az elsõ változatot.

 A film végsõ sikere a címszereplõ alakításától függött, akit a filmkészítõk 2000 fiú közül választottak ki. äRémálomba illett ennyi srácot végignézni, és már kezdtük azt hinni, hogy soha nem találjuk meg a fõszereplõnket" û meséli Finn. Daldry egyetért: äNem könnyû olyan gyereket találni, aki táncolni és játszani is tud, aki északkeletrõl származik, ottani a kiejtése és még az életkora is megfelelõ. Végül aztán rábukkantunk Jamie-re, aki teljesen tisztában volt vele, mirõl szól a film. És megvolt benne az a sebezhetõség, ami miatt annyira meg lehet szeretni, hogy utána már rettentõen aggódunk, mi történik vele. Egyszóval megtaláltuk a tût a szénakazalban."

 Az akkor 13 éves Bell, aki az északkeleti Billinghambõl származik, nehezen hitte el, hogy õt választották: äEgy barátom barátja hívott el a meghallgatásra, és elég sokszor visszahívtak, mielõtt kiválasztottak volna kétezer fiú közül."

 Bell hatéves korában kezdett táncolni. äEgy versenyen láttam egy lányt, aki szteppelt, de folyton kiesett a ritmusból û meséli. û Azt mondtam a mamámnak, hogy én jobban is tudnám csinálni, erre vett nekem egy pár szteppcipõt és azt mondta, hogy járhatok tanulni." Billyhez hasonlóan neki sem volt könnyû dolga. äSokat kellett gyakorolnom, a suliban a srácok meg folyton azzal húztak, hogy Æne csináld már, Jamie, ez lányoknak valóÆ. Azt mondták, inkább focizzak vagy rögbizzek, úgyhogy aztán már inkább nem is szóltam nekik, hova megyek fociedzés után, és tovább jártam a táncórákra."

 Bell minden biztatást az édesanyjától kapott, aki úgyanúgy állt mögötte, mint a tánctanárnõ Billy mögött. äHónapról hónapra táncversenyekre kellett járnom û mondja Bell. û Egyszer azt mondtam, ÆNem bírom tovább!Æ, mint Billy, amikor már csak a tanárnõje képes továbbindítani. Engem a mamám hajtott, ÆValami csak jön majd", mondta. Aztán jött is û például ez a film."

 Stephen Daldry meg volt gyõzõdve arról, hogy Bell életrajzának hasonlósága kulcsfontosságú a jó alakításhoz. äGyerekeknél az, hogy valaki másnak tettessék magukat, gyakran a teljes csõdbe vezet. A gyerekekkel való munkában a legszebb az, hogy látszik, mikor hazudnak, de az ellenkezõje is igaz û az is éppannyira látszik, amikor igazat beszélnek. Ezért tud olyan hihetetlenül megható lenni, amikor egy gyermek igazat játszik. És ezért volt Jamie Æszínészi képességeÆ azonnal tökéletes."

 Bell szívesen dolgozott együtt Daldryval. äNem azt mondta, hogy így vagy úgy kell csinálnom, hanem hogy megpróbálhatnám így vagy úgy. Az õ ötleteit az én ötleteimmel kevertük, hogy az eredmény jó legyen û mondja Bell. û A táncjelenetek elég fárasztóak voltak, mert tökéletesnek kellett lenniük, de aztán megszerettem azt a zenét is, például a T-Rexet és Marc Bolant, ami sokat segített."

 Billy kapcsolata tanárnõjével a film másik kulcseleme volt, és ennek a filmen is úgy kellett kibontakoznia, mint Bell való életbeli kapcsolatának tánctanárával. äOlyan sokat vagyunk együtt a tánctanárral, hogy a kötelék egyre erõsebb. Van, hogy túl keményen bánnak velünk, de csak a legjobbat akarják kihozni belõlünk, mert tudják, jobbak is lehetnénk" û meséli.

 äMrs. Wilkinson az, aki nyomja elõre Billyt û mondja Julie Walters. û Észreveszi tehetségét, és azért nem engedi el, mert ez az, ami benne sosem volt meg û ez a szikra. Billy elérheti mindazt, amit neki sohasem sikerült. A fiú a rögeszméjévé válik, és csak hajtja elõre û akár az õ akarata ellenére is. Tudja, hogy ott van a fiúban az a dolog, ami képessé teszi arra, hogy neki sikerüljön, és ebbõl õ sem akar kimaradni."

 Billy és tanárnõjének különös kapcsolata a forgatókönyv egyik legeredetibb vonása volt. äNem gyerekként bánik vele, hanem mint egy férfivel û mondja Walters. û Nem tesz engedményeket a kora miatt, cívódnak mint a szeretõk. Amikor Billynek sikerül a meghallgatás, nem szalad, nem mondja el neki. Bûntudata van, amiért elmegy, és ez túl felnõtt dolog ahhoz, hogy fel tudja dolgozni. Ez egy keserédes film."

 Gary Lewis játssza Billy édesapját, Jacky Elliotot, akinek gyötrelmes élet jutott osztályrészül. äA felesége nemrég halt meg, ráadásul a munkája is veszélyben van. Kétségbeejtõen szegények, annyira, hogy a mindennapi betevõ falat elõteremtése is nehézkes" û mondja Lewis. Amikor Billy apja megtudja, hogy a fia balettórákra jár, elõször megdöbben. äIlyesmi bányászok között nem létezik" û teszi hozzá Lewis. Aztán hirtelen fordulattal Billy segít apjának átlendülni a lelki nehézségeken, és itt az apa-fiú viszony megfordul. äBilly elég keményen felébreszti az apját, amikor az elõször pillantja meg táncolni. Rá kell jönnie, hogy a fia valóra fogja váltani az álmát, és amikor ez eljut a tudatáig, elhatározza, hogy mindenáron megadja a srácnak, amit megérdemel û magyarázza Lewis. û Végül Billy családja és a bányászok támogatása - akik az utolsó pennijüket is odaadják - teremti meg az esélyt Billynek. Ez, és persze Billy hatalmas lelkesedése."

 Peter Darling koreográfus álmodta meg azokat a mozdulatokat, amelyekben Billyt tündökölni láthatjuk. äMeg kellett találnom, Jamie mire indul be, mi tölti fel energiával. Annyira jó a ritmusérzéke, annyira tudta, hogyan kell mozogni, hogy nagyon szerencsések voltunk vele" û mondja Darling. Számtalan felvételt nézett végig táncoló gyermekekrõl, figyelte Jamie mozgását, tanulmányozta a forgatókönyvet, hogy látványos megoldásokkal rukkolhasson elõ. äAzt akartam, hogy a táncjelenetek kifejezzék Billy vágyát, hogy kitörjön û hogy repüljön. Az a tapasztalatom, fontos, hogy egy elõadómûvész a munkáját a saját életéhez kösse, és éreztem Jamie-ben a saját kitörni vágyását. Technikailag ezért választottam aggresszív megoldásokat Jamie számára. Például ott van az a jelenet, amikor Billy nekitáncol a falnak û harsogó metaforája annak, hogy falon akar áttörni. Azt is megmutatja, hogy a tánc kemény dolog is tud lenni, ami egyáltalán nem férfiatlan. A balett-táncosok az önkifejezést olykor nyers testi erõvel ötvözik."

 A hitelesség megteremtése érdekében Stewart Meachem jelmeztervezõ dokumentumfelvételeket és fényképeket nézett az észak-keleti országrészrõl, különösen a bányásztelepülésekrõl. Számára a Billy Elliot äkosztümös" film volt, ám nem a megszokott értelemben. äEgy meghatározott hatást kívántunk elérni. Elõször is ott vannak a bányászok, a sztrájk, és hogy északkeleten vagyunk, Newcastle-ban. Aztán kontrasztnak ott a balett, ahol a gyerekek meg a tanár nagyon vidékiesek û jegyzi meg Meachem. û Nagyon közönségesnek, nagyon egyszerûnek kellett tûnnie mindennek, de úgy, hogy mindenki azonnal lássa, ezek a nyolcvanas évek. A divatjamúlt, hetvenes évekbeli trapéznadrágokat és hegyes gallérokat mellõztem. Klasszikus vállpántokat és duplamellû dzsekiket használtam û szerintem egyszer még visszajöhetnek a divatba, ahogy ma a hetvenes éveket láthatjuk."

 äA képkivágás, a kompozíció és a színek részét képezik az elbeszélésnek û mondja Brian Tufano operatõr. û Stephen pontosan tudta, hogy mit akar, és boldogan fogadta, amikor megmutattam neki, hogyan lehetne filmen megjeleníteni az elképzeléseit." Úgy döntöttek, a bányászfalut klausztrofóbiás módon mutatják be, hogy szûk közösség érzetét keltsék. äAz épületek részei a történetnek, úgyhogy szûken vettük õket képbe úgy, hogy túlmutassanak a kép határain û magyarázza Tufano. û Amikor a tüntetésen forgattunk, bementünk az emberek közé, a kamera is a sztrájk résztvevõjévé vált." A nagy tülekedésben egyszer Tufano a földre is került. äSzázezer dühös ember energiáját akartuk megjeleníteni!" û mondja.

 A táncjelenetekben Tufano nyíltabb képkivágásokkal dolgozott, így szerette volna kifejezni, hogyBilly kitör környezete szorításából. äA harmincas évekbeli Fred Astaire-filmek módszerét követtük û mondja Tufano. û Amikor Billy elmerészkedik otthonról, elmegy a meghallgatásra, totális érzelmi hatást akartunk elérni, ezért sokkal több ideig, nagyobb képarányban mutattuk az eget, jelezve, hogy kitárul elõtte a világ."
 
 

A FORGATÁSRÓL

 A Billy Elliot forgatása 1999 augusztusában kezdõdött északkelet angliai helyszíneken, amelyeknek a kiválasztása nehezebb volt, mint ahogy arra a filmkészítõk számítottak. äNem hittük volna, hogy ilyen nehéz mûködõ tárnákat találni. El kellett mennünk egészen Lynemouthig és Ellingtonig û mondja Jon Finn, - de szerencsére sikerült megtalálnunk az utolsó megmaradt bányát északkeleten, és nem volt szükség arra, hogy számítógéppel varázsoljuk oda." Greg Brenman hozzáteszi: äSikerült megvalósítanunk azt, amit Lee elképzelt, amikor a forgatókönyvet írta, hiszen Easingtonról írt. Aztán hat héttel a forgatás után már az ellingtoni bányát is bezárás fenyegette."

 A város utcáit átöltöztették, olyanra, ahogyan akkor nézhetett ki, amikor 1984-ben  bányászok és rendõrök néztek farkasszemet egymással. Pajzsos-sisakos rendõrök vonultak fel az utcákon, míg a sztrájkoló bányászok ököllel és házikészítésû fegyverekkel szálltak velük szembe. A látvány a bámészkodó helybeliekre is hatással volt. äMinden keserûség nélkül csak nosztalgiát érzek. Hihetetlen, hogy már 15 éve történt û mondja egy egykori bányász az easingtoni tömegben. û Aztán amikor ezt meglátja az ember, minden emlék visszatér."

 äNemcsak statisztaként szerepelhettünk a filmben û mondja egy helybeli, - hanem ez a forgatás azt is jelentette, hogy egy rakás éhes és szomjas emberrõl gondoskodhattunk. Felvirágoztatták a gazdaságunkat!" Ez a közösségi érzés tartotta életben a bányászokat, és ezt a történetet akarták a helybeliek elmesélni ebben a filmben. äAz, hogy készül egy ilyen film, amelyet egy itteni író írt, és amelyben egy itteni színész játszik - ez valóságos csoda egy ilyen közösség számára."

 A producerek oly módon is a hitelessé szerették volna tenni a filmet, hogy a tömegjelenetek szereplõit a helyi újságban közzétett hirdetéseken keresztül toborozták. Több mint 400 helyi lakos részesülhetett a filmkészítés äpompájában". äKi hitte volna, hogy egy filmhez újra meg újra fölveszik ugyanazt a jelenetet?" û sóhajtott fel John Jones, aki az egyik forgatásra lezárt utcában lakott. A äforgatócsoport" létszáma napról-napra szaporodott a büféasztal körül legyeskedõ környékbeli gyerkõcök tanúsága szerint. Az ifjú Bell igazi rajongókra is szert tett, minden nap egy sereg fiatal lány sürgölõdött a közelben, csak hogy megpillanthassa. äImádom" û vallotta be egy helyi kislány, aki csak azt leste, hol segíthet valamit a forgatás körül.
 
 

A SZEREPLÕKRÕL

 JULIE WALTERS (Mrs. Wilkinson) Nagy-Britannia äélõ nemzeti kincse", ahogy akkor nevezték, amikor 1999 szeptemberében a Brit Birodalom Rendjelével tüntették ki. Azon ritka színésznõk közé tartozik, aki a való életben is olyan színes egyéniség, mint szerepeiben. Pályáját ápolónõként kezdte a birminghami Erzsébet Királynõ Kórházban, majd amikor elkötelezte magát a színjátszás mellett, a Manchester Polyn  folytatta tanulmányait. 1974-ben csatlakozott a Liverpool Everyman társulatához, feltûnést Mike Scott Funny Peculiar címû drámájának elõadásában keltett, amelyet 16 hónapig a West Enden is elõadtak. Elsõ jelentõs filmszerepét 1983-ban kapta a Willy Russell színdarabjából készült Educating Ritában, amelyben Michael Caine partnere volt; alakításáért BAFTA-díjat, Arany Glóbusz-díjat kapott és Oscarra is jelölték. BAFTA-díjra jelölték még Terry Jones Personal Services és Lewis Gilbert Stepping Out címû filmjében való alakításáért. További filmjei például: Intim kapcsolatok, Prick Up Your Ears, Titanic Town, Buster, Nõvérem, nõvérem, GirlsÆ Night.

 JAMIE BELL (Billy) elsõ filmszerepét játssza ebben a filmben, amely története nagyon hasonló Bell saját pályakezdéséhez. Hatévesen kezdett táncolni, és 14 éves korára komoly feltûnést keltett tehetségével û mindenütt, kivéve otthonában, Billinghamben. Billyhez hasonlóan neki is sikerült titokban tartania tánctudását osztálytársai elõtt.

 GARY LEWIS (Apa) jelentõs színpadi múlttal a háta mögött 1998-ban vált nemzetközileg ismertté Ken Loach Nevem: Joe-jában. Peter Mullan Árvákjának fõszerepéért a következõ évben a Gijoni Filmfesztiválon a legjobb színésznek járó díjat vehette át. Olyan filmekben játszott még, mint a Gregory 2 barátnõje és The Match. 

 JAMIE DRAVEN (Tony) a Butterfly Collectors és The Bill címû tévéfilmekben kezdte színészi pályáját, elsõ játékfilmje a Mindenki a napra tör volt.

 JEAN HEYWOOD (Nagyi) régóta ismert arc a brit színpadokon és a képernyõn fontosabb szerepei: A Very Peculiar Practice, All Creatures Great and Small, Our Friends in the North, Boys From The Black Stuff.

 STUART WELLS (Michael) 17 évesen elsõ filmszerepét játssza a Billy Elliotban. Görkorcsolyázás közben figyeltek fel rá és így hívták el meghallgatásra. A színjátszás mellett a rajzolásban is nagy tehetséget árult el.
 
 

A FILMKÉSZÍTÕKRÕL

 STEPHEN DALDRY (rendezõ) elsõ játékfilmje a Billy Elliot. A színpadon már azzal szerzett hírnevet, hogy a fiatal színészeket úgy tudja lelkesíteni, hogy közben a mércét is magasra teszi. Nemrégiben köszönt le a Royal Court Theatre igazgatói székébõl, és azóta ugyanott programigazgatóként dolgozik tovább. Több mint száz új darab színrevitelét irányította. Saját rendezései között vannak: Via Dolorosa (írta: David Hare), Rat in the Skull (írta: Ron Hutchinson), Machinal (National Theatre) és An Inspector Calls (West End). A BBC Radio and Television számára is rendezett. Eight címû elsõ rövidfilmjét 1999-ben BAFTA-ra jelölték.

 LEE HALL (forgatókönyvíró) díjnyertes drámaíró, akit a forgatókönyv írásakor saját gyermekkori élményei ihlették, hisz õ is a nyolcvanas évek bányászsztrájkjai idején nõtt fel Newcastle-ban. A televízió és a rádió számára is írt már, jelenleg a Royal Shakespeare Company tagja. További forgatókönyvei: Solomon Grundy, The Life of Peter Sellers és Gagarin.

 BRIAN TUFANO (operatõr) olyan világsikerû filmeket fényképezett, mint a Trainspotting és A kelet az kelet. További munkái például: Sekély sírhant, Az élet sója, Quadrophenia és a Middlemarch címû BBC-produkció, melynek fényképezéséért BAFTA-ra jelölték.

 MARIA DJURKOVIC (látványtervezõ) tehetségét hamar felfedezték, még oxfordi egyetemista korában díszlettervezõi ösztöndíjat nyert a Riverside Theatre-be. Pályáját díszlettervezõként kezdte az Oxford Playhouse-ban és a Royal Opera House-ban, majd olyan tévéjátékok díszleteit tervezte, mint a Spender és az Inspector Morse. Játékfilmjei többek közt A nõ kétszer, a Wilde szerelmei és a Sweet Angel Mine.

 PETER DARLING (koreográfus) másodízben dolgozik Stephen Daldry rendezõvel a Body Talk Royal Court Upstairsbeli elõadása után. A National Theatre-ben olyan darabokat koraografált, mint The Blue Ball, The Beau Strategem és a III. Richárd. Olyan játékfilmekben dolgozott, mint a Szellem a házban és a Brass Eye.